Én abban a (szerintem szerencsés) helyzetben vagyok, hogy a férjem szülei egy másik kontinensen élnek, így csak kétszer találkoztunk az évek alatt, akkor persze nagyon kedvesek és befogadók voltak velem. Őszintén szólva igényem se lenne arra, hogy úgymond beépüljek valaki családjába, nekem ez teljesen idegen dolog.
2018. júl. 17. 12:20
Hasznos számodra ez a válasz?
12/19 anonim válasza:
Az esküvő után. Addig még a "lecserélhető, jöhet másik barátnő" megítélés volt, bár nem voltak hűvösek, de a szomszéd lányával se lettek volna. Az esküvő meg mosolyogva üdvözöltek a családban. A lányunk születése után kb másfél évvel már tegeződni is lehetett,addig nem.
2018. júl. 17. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
13/19 acelsziv válasza:
Soha. Ment szembe a jópofizás a hátam mögött meg ki akartak utálni a lányuk mellől. A mai napig gyűlölnek amiért elhoztam a lányukat Borsodból. A két unokájuk közül a nagyobbat egyszer, a kisebbet még soha nem látták.
2018. júl. 17. 13:48
Hasznos számodra ez a válasz?
14/19 anonim válasza:
Anyósomat kivéve a legelejétől mindenki. Anyósom azóta, hogy érzi, nem fog tőlem megszabadulni. (összeköltözés, majd esküvő)
2018. júl. 17. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
15/19 anonim válasza:
Sajnos soha. Vagyis azt hittem már az elejétől befogadtak, mert szemembe ment a mézes mázas jopofizas, azt hittem szeretnek, én mindig kedvesen viselkedtem velük, aztán meg hallottam vissza a paromtol hogy amúgy mit gondolnak rólam. Nemrég ki is bújt a szög a zsákból és szemembe is meg mondta a véleményét anyós hogy amúgy nem ilyen lányt szeretett volna a fia mellé, amúgy bármilyen lehettem volna, mert úgysem fogadott volna el senkit. Ezt így a szemembe. Azóta meg csodálkozik hogy feléje se nézek és már nem keresem a társaságát. Rossz érzés hogy évekig élsz egy tévhitben, aztán hideg zuhanykent ér hogy jah amúgy szarba se néznek. Nagyon irigylem azokat akiket befogadtak, én nagyon szerettem volna, tettem is érte eleget úgy gondolom. De amikor valaki már úgy áll hozzá hogy ő márpedig soha, akkor nem tudsz mit csinálni. Ehhez két ember kell :(
2018. júl. 17. 16:59
Hasznos számodra ez a válasz?
16/19 anonim válasza:
Utolsó vagyok.
Jah és egy kis ellenpélda az én szüleim és párom kapcsolatáról: páromat már első pillanattól elfogadták, 300 km-re laknak tőlem szüleim, így olyan 2-3 hetente találkozunk, és bármikor jönnek és hoznak nekem valami ajándékot akkor páromnak is hoznak. Nincs szülinap, névnap semmi, csak úgy kedveskedésből. Ha mi megyünk haza vidékre, akkor elmondják páromnak többször is hogy érezze magát otthon, szolgálja ki magát, ne féljen bele nyúlni a hűtőbe. Párom így is tesz, és nincs semmi probléma ennek örülnek, így tényleg olyan érzés mintha még egy fiuk lenne. Egyértelműen így bánnak vele. Nekem sose ajánlották fel anyosek mikor náluk voltam mondjuk egy hétvégét hogy érezzem magam otthon. Mindent kiraktak elém mint egy vendégnek.
2018. júl. 17. 17:05
Hasznos számodra ez a válasz?
17/19 anonim válasza:
Ilyet sosem mondtak ki hangosan, de én sem használom ezt a kifejezést, mert sztem az ő családjukhoz sosem fogok tartozni, akármilyen jó a viszony, hanem nekünk lesz családunk a párommal.
Mi 6 éve vagyunk együtt, 3 éve hívnak pl. nagypbb családi programokra (szülinapok, esküvők), szóval hasonló értelemben én innen számítom.
2018. júl. 17. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
18/19 anonim válasza:
Szinte azonnal. De mikor már úgy igazán éreztem, az kb egy év után volt. Anyósom a második anyám, én pedig lánya helyett lánya vagyok.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: