Miért kell ennyire vaskalaposnak lenni?

Anyós néha átjön látogatóba. Nem teszi ezt zavaróan sűrűn, és általában jó a viszony. Nem rég viszont váratlanul kiakadt olyasmin, amiről nem is hittem hogy zavarhatná. Tehát az történt, hogy egy hétvégi napon kellemesen elvoltunk otthon, és a férjemmel eszünkbe jutott valami. Kamasz korunkban mindkettőnket megfertőzött az anime rajongás, de kinőttük, még mielőtt megismertük egymást. Azonban mindkettőnk őriz valamit abból a korszakból. A férjem pl megszerette a sushit és azóta is imádja. Nekem van néhany japán dal, amit annak idején fejből megtanultam, és ezeket azóta is szívesen hallgatom. Szóval kitört rajtunk a nosztalgia. Ő sushit kért ebédre, és miközben együtt csináltuk, én hangosan énekeltem japánul. A harom éves lányunknak meg tetszett műsor. Látta az apja kezében a pálcákat, ő is azt kért. Na hát jött anyós kicsivel később látogatni. A lányom büszkén mutatja neki, hogy "tud" pálcával enni. És ezen akadt ki az anyós! Lehordott minket mindenféle idiótának. Hogy a gyereket magyar dolgokra kéne tanítani és hogy ő azt hitte kinőttük már ezt a hulyeséget. Igen, az animéket kinőttük, de miért kéne mindent elfelejtenünk, ami japánból van? A gyereknek semmi baja nem lett a pálcáktól. Tud kanállal, villával is enni. Sushit pedig nem kapott. Mást evett meg a pálcákkal. Nem értem a dolgot. Teljesen elvette a jókedvünket.