Párom anyja állandóan unokázna, miért nem veszi észre, hogy túl sok?
Párom anyjával van problémám,sajnos úgy érzem egyre rosszabb a helyzet,mióta az unokája megszületett.
Nem bírja elviselni,hogy távol lakunk tőle,ha tehetné minden nap unokázna.
Ezzel nem is lenne gond,ha úgy viselkedne,ahogy azt egy szerető nagyszülőtől elvárná az ember lánya.
Eleinte mindenbe bele akart szólni,amit én csináltam nem volt jó,mindenben felülbírált,mindenért engem hibáztatott.
Anyaként teljesen elvette az önbizalmam,annak ellenére,hogy nagyon sok vitám volt vele.
Mivel távol laknak,így nyilván nem megoldható,hogy akkor találkozzunk,amikor neki kedve van.
Ráadásul párom sokszor hétvégén is dolgozik,ha épp 1 napot van otthon a héten azt szeretnénk közösen,családként eltölteni.
Nem bírja elfogadni,hogy párom elköltözött a közelükből az én szülővárosomba,ahol ő boldog és teljesen jól érzi magát.
Amint lehetősége van beszól,hogy a gyerekünknek nem jó városban lakni,mert falun mennyivel jobb (kb.30 km-re laknak az első várostól).
Elvárná,hogy a gyerekünket odaadjuk neki (szó szerint idéztem) néhány napra,mert az a gyerek náluk mennyivel jobban érzi magát és sajnos a fejét is elkezdte tömni baromságokkal.
Nyilván a kapcsolatot nem akarom megszakítani vele,mert a párom anyja,a gyerekem nagymamája,akit nagyon szeret,de engem teljesen megőrjít a hülyeségeivel.
Allandoan okoskodik,ha mondok valamit neki tuti ellenkezo a velemenye,nehezen fogadja el azt is,hogy a gyereknevelesbe nem szolhat bele!
Mindenen megsértődik,már minden hétvége vagy családi ünnep előtt gyomorgörcsöm van,hogy mit fog kitalálni.
Eleinte próbáltam en gyakrabban keresni,telefonon megosztani vele az unokajaval kapcsolatos dolgokat,de ezt mar leredukaltam heti 1 alkalomra,mert annyira kikeszulok a beszolasaitol,hogy utana napokig azokon ragom magam.
Próbáltam már neki nagyon sokszor elmagyarázni,hogy nem 1 helyen lakunk,nem úgy van,hogy átugrunk a másikhoz,min.1 óra autóút,de nem érti meg.
Megsértődött azon is,hogy pár napra nyaralni mentünk es hazafelé nem ugrottunk be hozzájuk.(kerülő lett volna)
Vagy ha ott is vagyunk,folyamatosan azt szajkózza nekem,hogy a falu milyen jó,mutogatja a gyereknek a paradicsomot,paprikát,hogy nez ki,mert ő városi gyerek,ezt nem tudhatja (?),ha indulunk haza (fel napot naluk toltjuk),miert nem maradunk meg,aludjunk ott,stb...
Annyira faraszt mar az allando magyarazkodas,mentegetozes,hogy nem veszi a lapot,hogy nekunk is sajat eletunk van es nem vagyunk allandoan az o tarsasagara.
Szerintem egy igazi nagyszülő nem önző módon a saját érdekeit nézi,hanem,hogy a gyereke,unokái boldogok-e.Azt nézi,hogy hol,mivel,miben tud segíteni a gyerekeinek,mivel tudja levenni a terhet a vállukról,nem pedig még szekálni őket.
Persze,a gyerek szereti,de ha nem latja veletlenul hetekig meg csak nem is emlegeti a mamat.
Iden nyaron kitalalta,hogy hadd nyaraljon ott a gyerek (3 eves).Nagyon felek tole
Nem attol,hogy ne erezne jol magat,hanem,hogy telebeszeli a fejet,aztan utana majd mindig elvarja,hogy a gyerek hetvegente naluk alszik,stb...
Tudom,hogy mi vagyunk a szulok es mi szabunk hatarokat,de nekem nagyon tele van mar a tudatom az allando feszultsegbol,sertodesbol es,hogy mindenert engem hibaztat.
Most komolyan elvarhato a mai rohano vilagban,hogy a szulok hetente min.1x vigyek el az unokat 1 egesz napra hozzajuk,amikor a hetkoznapokban nem tud resztvenni,egyaltalan nem szamithatok ra,a segitsegere?!Abszurd az egesz helyzet!
3,5 évesen a nagymamámnál töltöttem több hetet - anyám nem tudta munka mellett megoldani a felügyeletet.
Mikor lejött meglátogatni, futottam elé a buszhoz, és messziről kiabáltam neki, hogy anya én nagyon szeretlek, de én itt maradok örökre, mert a mamánál sokkal jobb.
Nyilván nem maradtam ott, nem utáltam meg anyámat, nem lett semmi bajom a falusi nagyszülőtől. A sztori viszont bekerült a családi legendáriumba, nem győztem hallgatni, míg élt a nagyim.
Tanulság: a gyerek rugalmas, bele lehet beszélni a hülyeséget, de attól még nem lesz benne törés, amiért nem válik valóra
Anyósod jót akar a maga módján.
Igaz nekem még csak 1.5 éves de ugyan ezt csinálja vele anyósom. Azt mondja neki ősszel majd itt leszel több napot ha engedik anyádék ha nem. Na azt aztán nagyon muszáj hozzátenni ha engedjük ha nem. Eddig se evett sok édességet kis tejszelet vagy puding de mikor nem ette az ételt megvontuk ezt is tőle. Anyósom tudta ezt erre elkezdte lobogtatni a szeme előtt a kindercsokit és pudingot h jajj anyádék nem engedik nem ehetsz belőle.
Kiköpette vele egy alkalommal vagy 6x az ananászt mert h biztos nem tudja megenni azóta kinlodok vele itthon mert a gyerek köpdös ki mindent.
Ezek után ha önzőnek gondolnak ha nem de hiába lakik 20 percre kb havonta egyszer egy fél órát töltök nála a gyerekkel mert mindig csinál olyat amitől szétver az ideg vagy kinlódhatok utána a gyerekkel a hülyesége miatt. Férjem annyit mondott csak h a havi egy alkalom maradjon meg mert csak a nagyanyja. (Pedig neki nem is meséltem h a kajakiköpdösés az anyja találmánya)
Hu, hat aterzem, hogy miert bosszant. Probalj kompromisszumot kotni (magaddal leginkabb) es kitalalni egy rendszereseget, amikor anyosodhoz mennel unokastul es az egyeb idoben igenis ragaszkodj a kiscsaladi korotokhoz es a beszolasokert mindig szolj azonnal.
Ha havinta egyszer van kedved evkzben hozzauk menni, akkor mondd meg es jarj minden honap elso hetvegejen oda. A tobbi idore mondd meg, hogy jojjon batran hozzatok pl. en anyukammal abban egyeztem meg, higy minden heten egy konkret nap mehet o a gyerekert az oviba, hazahozza es utana itt is alszik. Ha nem csipod az anyosod, akkor ez legyen kethetente. Igy hamar kiderul mennyire tesz o is az unkaert...ha nem el a lehetoseggel, akkor te moshatod kezeidet.
A nyaron egy het egy 3 eves gyereknek sot ez 4-5 evesre is igaz, boven eleg a csak nagymamaval nyaralokra. Ha birnad anyosod es a gyerek mar nagyobbacska lenne, akkor lehet ez tobb het is, de boven raer iskolas korban...mi is felvaltva voltunk a ket mamanal gyerekkorunkban plusz volt anyuekkal kethetes nyaralas csak veluk:-), minden evben...
A faluban jobb es hasonlo bromsagokat en az exemtol hallgatom kerteshaz kontra panel ugyben. Rendszeresen leirom neki, hogy ne tomje ezzel a gyereke fejet, mert nem tesz vele jot es ne gondlja, hogy az hogy nalam nem a kertbe van kicsapva attol egy szellemileg nyomorek gyerekem lenne, hiszen velem is megy jatszoterre, setalni minden nap, megyunk programokra, allatkertbe stb. es a szeretet es torodes mindenhol egyenloen megvan neki. Minden ilyen kirohanasom utan par honapig nem jon elo a tema. Az kifejezetten rossz erzes, amikor a gyerek kezdi el mondani. De neki higgadtan elmagyarazom, sajns mi nem kertes hazban lakunk, de akkor oltozzunk fol menjunk le a jatszira vagy a parkba hiszen 100 meterre van. Na olyankor megse akar menni, mert jobb itthon jatszani. Szoval mar levontan a kovetkeztetest, hogy ez is inkabb az extol jon es nem szabad neki ennel nagyobb jelentoseget tulajdonitani.
Ignorálni kell, elsősorban a férjednek.
Exem anyja is uganilyen erőszakos nő volt, gyakorlatilag a saját fia is a falra mászott tőle, mégsem ignorálta Attól minden második hétvégén ott kellett ülni nála és hallgatni a tömény bromságait, meg kioktatást.
De rokonok között is van ilyen nő, a saját gyerekei elmenekültek tőle, és jó, ha nyolchavonta látogatják néha.
Az unokák szeretik a nagyit, aki amúgy irritatív, okoskodó, kioktató nőszemély, aki MINDENT jobban tud mindenkinél. Persze, csodálkozik, hogy miért nem járnak sűrűbben a gyerekek hozzá :D
én összevesznék vele. akkor jól megsértődik és többet nem kell vele foglalkoznod.
amit viszont nem értek, hogy a férjed nem tudja leállitani a saját anyját? ez elég gáz.
az meg holt biztos nem adnám neki oda a 3 éves gyerekem nyaralásra. a te gyereked. ne add oda ha nem akarod. ez nem bicikli hanem a saját gyereked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!