Párom anyja állandóan unokázna, miért nem veszi észre, hogy túl sok?

Párom anyjával van problémám,sajnos úgy érzem egyre rosszabb a helyzet,mióta az unokája megszületett.

Nem bírja elviselni,hogy távol lakunk tőle,ha tehetné minden nap unokázna.

Ezzel nem is lenne gond,ha úgy viselkedne,ahogy azt egy szerető nagyszülőtől elvárná az ember lánya.

Eleinte mindenbe bele akart szólni,amit én csináltam nem volt jó,mindenben felülbírált,mindenért engem hibáztatott.

Anyaként teljesen elvette az önbizalmam,annak ellenére,hogy nagyon sok vitám volt vele.

Mivel távol laknak,így nyilván nem megoldható,hogy akkor találkozzunk,amikor neki kedve van.

Ráadásul párom sokszor hétvégén is dolgozik,ha épp 1 napot van otthon a héten azt szeretnénk közösen,családként eltölteni.

Nem bírja elfogadni,hogy párom elköltözött a közelükből az én szülővárosomba,ahol ő boldog és teljesen jól érzi magát.

Amint lehetősége van beszól,hogy a gyerekünknek nem jó városban lakni,mert falun mennyivel jobb (kb.30 km-re laknak az első várostól).

Elvárná,hogy a gyerekünket odaadjuk neki (szó szerint idéztem) néhány napra,mert az a gyerek náluk mennyivel jobban érzi magát és sajnos a fejét is elkezdte tömni baromságokkal.

Nyilván a kapcsolatot nem akarom megszakítani vele,mert a párom anyja,a gyerekem nagymamája,akit nagyon szeret,de engem teljesen megőrjít a hülyeségeivel.

Allandoan okoskodik,ha mondok valamit neki tuti ellenkezo a velemenye,nehezen fogadja el azt is,hogy a gyereknevelesbe nem szolhat bele!

Mindenen megsértődik,már minden hétvége vagy családi ünnep előtt gyomorgörcsöm van,hogy mit fog kitalálni.

Eleinte próbáltam en gyakrabban keresni,telefonon megosztani vele az unokajaval kapcsolatos dolgokat,de ezt mar leredukaltam heti 1 alkalomra,mert annyira kikeszulok a beszolasaitol,hogy utana napokig azokon ragom magam.

Próbáltam már neki nagyon sokszor elmagyarázni,hogy nem 1 helyen lakunk,nem úgy van,hogy átugrunk a másikhoz,min.1 óra autóút,de nem érti meg.

Megsértődött azon is,hogy pár napra nyaralni mentünk es hazafelé nem ugrottunk be hozzájuk.(kerülő lett volna)

Vagy ha ott is vagyunk,folyamatosan azt szajkózza nekem,hogy a falu milyen jó,mutogatja a gyereknek a paradicsomot,paprikát,hogy nez ki,mert ő városi gyerek,ezt nem tudhatja (?),ha indulunk haza (fel napot naluk toltjuk),miert nem maradunk meg,aludjunk ott,stb...

Annyira faraszt mar az allando magyarazkodas,mentegetozes,hogy nem veszi a lapot,hogy nekunk is sajat eletunk van es nem vagyunk allandoan az o tarsasagara.

Szerintem egy igazi nagyszülő nem önző módon a saját érdekeit nézi,hanem,hogy a gyereke,unokái boldogok-e.Azt nézi,hogy hol,mivel,miben tud segíteni a gyerekeinek,mivel tudja levenni a terhet a vállukról,nem pedig még szekálni őket.

Persze,a gyerek szereti,de ha nem latja veletlenul hetekig meg csak nem is emlegeti a mamat.

Iden nyaron kitalalta,hogy hadd nyaraljon ott a gyerek (3 eves).Nagyon felek tole

Nem attol,hogy ne erezne jol magat,hanem,hogy telebeszeli a fejet,aztan utana majd mindig elvarja,hogy a gyerek hetvegente naluk alszik,stb...

Tudom,hogy mi vagyunk a szulok es mi szabunk hatarokat,de nekem nagyon tele van mar a tudatom az allando feszultsegbol,sertodesbol es,hogy mindenert engem hibaztat.

Most komolyan elvarhato a mai rohano vilagban,hogy a szulok hetente min.1x vigyek el az unokat 1 egesz napra hozzajuk,amikor a hetkoznapokban nem tud resztvenni,egyaltalan nem szamithatok ra,a segitsegere?!Abszurd az egesz helyzet!