Ti mit szólnátok ebben a helyzetben a megjegyzésekre?
Mikor megismerkedtem a férjemmel neki már volt egy lakása, amit részben önerőből, részben hitelre vett. 1 évvel később úgy döntöttünk összeköltözünk, hogy több időt tudjunk együtt tölteni, ne kelljen egyik városból a másikba ingázni.
Mikor összeköltöztünk a szüleim nagyon örültek neki. Anyu megbeszélte Apuval, hogy ami maradt pénz (mikor 18 éves lettem elköltöztem albérletbe és a nagy családi házat eladták és kisebb lakásba költöztek a szüleim) azt adják nekem elő-örökség gyanánt. Így akartak támogatni "új" életem kezdetén. Milliós összegről volt szó, én úgy döntöttem férjem lakásába fektetem, jelzálogmentes lett a lakás. Mindkettőnknek jobb lett így, hogy nem kellett a hitellel bajlódni. Maradt is még pénz, amiből felújítottuk a lakást, új bútorokat vettem és kocsit. Természetesen a lakás tulajdonjoga annak alapján változott, hogy a hitelt én fizettem ki, ami jóval nagyobb volt mint az önerő. A felújítások miatt növekedett a lakás értéke, ami szintén nekem köszönhető (pontosabban a szüleimnek, hiszen tőlük kaptam a pénzt, amiért nagyon hálás vagyok nekik!). Most itthon vagyok a kislányunkkal és folyamatosan megkapom anyóstól, hogy egész nap itthon vagyok és nem csinálok semmit, mert szerinte az hogy ellátom a gyereket az egyáltalán nem fárasztó. Bezzeg a kisfia mennyit dolgozik. Férjem elég rendesen helyre szokta őt rakni, de emintha meg se hallaná anyós. Fújja, hogy ingyenélő vagyok, holott mindig is eltartottam magam, hiszen albérletben laktam még a férjem előtt és a lakásunk tulajdonjogának a 3/4-e az enyém. Most, hogy itthon vagyok kapom a Gyedet, ami nem sokkal kevesebb mint a férjem fizetése, szóval nem hiszem, hogy ingyenélő lennék. Anyós teljesen úgy tartja a lakásunkat, hogy az a fiáé, mert hát még fia vette a legelején és nem érti meg, hogy azóta változtak a viszonyok. Mindig kihangsúlyozza, hogy nekem itt nincs szavam, mert én lakok a fiánál. A kocsit is (amihez aztán pláne semmi köze a fiának) folyamatosan kölcsönkéri. Amikor napközben átjön unokázni, akkor is úgy jön-megy itt nálunk, mintha az ő lakása lenne és velem viselkedik úgy mint egy vendéggel. Ti mit szólnáltok erre? hiába mondjuk el neki a tényeket, mintha meg se hallaná. :(
Ismerős. Bár nem értem amúgy mi köze lenne ahhoz is ha a férjed eltartana, ha pl a férjednek megfelelő lenne a helyzet. Nem birja elfogadni, hogy te vagy a felesége szerintem és fejre állhatsz, tehettèl te oda 10 milliókat, akkor sem rúghatsz labdába. De lehet odadugnám az orra alá a tulajdonlapot, hogy most először utoljára nézze meg mi van rajta, aztán akkor jöjjön ha felfogta. Amúgy se járkáljon örökké oda! Olyat amúgy már kaptam én is amikor még az elején tartottunk a kapcsolatnak, hogy mi az hogy én kiszolgáltatom magam! Mert mindent a párom csinál, én meg semmit. Csak lestem először, mi van? Egy kávét kértem tőle az anyjaék előtt és ide lyukadtunk ki. Pedig mindig jól ment sora nálunk, mire odaért főtt kajával vártam meg üdítővel meg szép szobával stb. Nála is én takaritottam neki a szobáját és segítettem az anyjaéknak is. Erre kértem egy kávét, mert akkor be voltam pipulva mondjuk, hogy 2 helyen takaritok meg minden 1 év után, gondoltam ennyit megtehet már. Hát a családja szerint nem. Ha tudnák, hogy azóta már mosogat is... Meg is ölnének lehet engem.
Amúgy ez a pénzügyes dolog olyan mint ahogy nálunk én - igaz csak 100 ezekről van szó - beletettem párom hitelébe a kocsira, hogy előbb jussunk valamire. Megállapodtunk, hogy közösnek tekintjük, mert vannak rá kiadások és közös kasszán vagyunk, szóval én is költök rá, nem csak az üzemanyagot, hanem biztosítástól kezdve bármi baja van. Na anyósomék sosem fogják úgy tekinteni, mert majdnem mindig: a kocsid fiam... Hiába mondtam, hogy az én többi pénzem a házba lesz fektetve: a ház közös lesz, a kocsi nem a szemükben, mert a fia vette, s akármennyit fizethetek rá, ki is fizethetném teljesen sem lenne úgy az ő tudatukban, mert azt akkoriban a fia vette és ez számít. Nem toltam az orruk alá én sem a banki átutalásos papírt. De már mindegy, mert az sem számítana.
Add ezután is kölcsön a kocsit.
Csak mielőtt elvinné, irass alá vele egy papírt, hogy egyszeri használatra ekkor-meg-ekkor átadtad.
Ha huzakodik, mondd meg, pl. az ő esetleges gyorshajtása utáni büntetés miatt ne unokájától vegye el a pénzt!
.
Ne veszekedj, de két sarkad van, használjad azokat, állj rájuk.
Az autóhoz papírt írni tényleg jó ötlet. Meg a tulajdoni lap, rajta a te neveddel is.. Ha legközelebb ugat, szépen megmutatod, hogy nézd csak Margit, még csak nem is a fiadé a lakás, de főleg nem a tiéd, szóval vagy leállsz most és hazamész, vagy a rendőrökkel vitetlek haza. Ha elég határozottan mondod valószínűleg elhiszi. Ha meg nem, kajakra legalább telefonálj oda, ha jó arc tiszttel beszélsz, az is lehet, hogy a telefont áradatja veled neki, hogy ez és ez a következménye ha ez így tovább folytatódik. Vagy tényleg kijönnek, és udvariasan felszólítják, hogy hagyja el a házat. Az ilyen banyának az is elég, lakhatna Párizsban is, akkor is meggyőződése lenne, hogy a város a szájára veszi egyből.. Jól megsértődik aztán legalább nem jön többet, nem teszi ki magát ekkora szégyennek. :D
De komolyan, ha a saját anyósoddal szemben nem megy kiállni magatokért, később a gyermekedért idegenekkel szemben mi lesz veled?
Igyekeznék nem találkozni vele soha. Nagyon korlátolt. A leírás alapján masszívan nincs igaza semmiben, amiket rád mond. Elmondtátok, nem érti, hát akkor puffogjon magában, a ti életetekbe szerintem nem kell olyan stressz, ami semmire nem jó s nem tehettek róla.
(S mi lenne, ha kicsi lenne a gyed és a férjedé lenne a lakás s nem tudtál volna beleadni? Még akkor sem lennél igyenélő s amúgyis, ez rátok kettőtökre tartozik. Egy gyereket megfelelően nevelgetni nagyon is dicső dolog s az is tiszteletre méltó, ha valaki kevés pénzért valami hasznos munkát végez, hisz ilyen is van. S van, aki nem kap pénzt a szülőktől, inkább fordítva. NEM ez határozza meg az ember értékét. De jó, hogy neked OK ez a rész is, mert így kicsit sem érezheted találva magad, legalábbis épeszű neveléssel és gondolkodással nem. Sajna nem mindenki hagyja, hogy a tények befolyásolják a véleményét.)
Megmondanám neki, hogy ha nem segítetted volna ki a drága fiát a lakás árával, akkor még mindig nyögnék a hitelt. Te, úgymond megvetted a jogot arra, hogy igenis otthon legyél. Az asszony dolga egy ideális világban egyébként is a gyerek mellett lenne és az ő dolga lenne a háztartási teendők elvégzése is, a nem ideális pont az, amit anyósod elvárna: Szakadjon meg mindkét szülő a munkában, a gyerek unja magát halálra egyedül a lakásban, a lakás körüli teendők pedig vigyék el a hétvégéteket, nehogy már pihenni is tudjatok egy kicsit. Ha ti meg tudtok élni a GYED-ből és a férjed fizetéséből, akkor miért ne engedhetnéd meg magadnak, hogy otthon maradj a gyerekkel?
A másik dolog, hogy anyósod hogy képzeli, hogy kölcsön kéri az autótokat? Ha karambolozik, akkor ki fogja majd fizetni a kárt (gondolom nem ő)? Legalább a benzinköltséget kifizeti? Lemossa az autót helyettetek? Ha mindegyikre "nem" a válasz, akkor ez így nem több, mint élősködés a tulajdonotokon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!