Hogy szoktassam le az anyósomékat arról, hogy folyton a mi pénztárcánkban turkáljanak?
Anyósom bolti eladó volt, apósom pedig buszsofőr, viszonylag idősebbek, falun laknak. A feleségem az első diplomás a családjukban. Az én családom tehetős és nekem is jó állásom van. Van egy hároméves kislányunk. Értem sose rajongtak, de komolyabb indokot nem tudtak felhozni ellenem, ezért megtűrtek. Az esküvőnk kéttanús esküvő volt a szülőkkel, cserébe Barcelonába mentünk nászútra. A szülei le is szidtak minket, hogy nyaralni mentünk, ahelyett egy "normális", lakodalmas esküvőt rendeztünk volna, mondván mi lettünk volna az elsők a családban, akik megengedhetik maguknak. Utána meg az volt a bajuk, hogy 3-4 évig nem akartunk gyereket, hanem utazgattuk, meg karriert építgettünk, a feleségem meg maszekolt. Amikor megszületett a lányunk, amiatt rágták a fülünket, hogy képesek vagyunk lakásban felnevelni a gyereket, ahelyett, hogy falura költöznénk, mert a mi pénzünkből a legszebb házat felépíttethetnénk a faluban, illetve, hogy nem akarunk még egy gyereket (egy fiút), mert mi megengedhetnénk magunknak, hogy 2-3 gyereket tartsunk el. Valamint a lányukat is piszkálják, hogy vissza akar menni dolgozni, pedig "a férjed megengedhetné magának, hogy eltartson, de nektek kell a huszadik ájfon meg a balatoni nyaraló, meg a külföldi nyaralás". Valamint az is zavarja őket, hogy én "papírtologatással" majdnem kétszer annyit keresek, mint az ő nyugdíjuk összesen. Nagyon idegesít és nagyon sértő, amit csinálnak. És nem csak velünk csinálják ezt: a sógorom Londonban szakács, ott megnősült, és született két gyerekük. Őket is szapulják, hogy nem képesek hazaköltözni, meg hogy a feleség egy hülye tyúk, aki még magyarul sem beszél, az unokák törik a magyart és nem tudnak magyarul olvasni sem írni, és csak évente egyszer jönnek, nyáron, egy hónapra, meg kétévente karácsonyra, de ők még véletlenül se mennének külföldre, pedig felajánlottuk nekik, hogy kiutazunk velük és nézünk olcsó jegyet.
36/F, 32/N és 65/N, 69/F
válasza:Nálunk egyik nagyszülő sem tudja az anyagi helyzetünket.
A nyaralásokról, repülőutakról, életszínvonalunkról fogalmuk sincs.
Azt hazudjuk, hogy a Balatonra járunk, téli útjainról meg semmit.
Jövedelmünkről semmit.
Pont azért, mert utána hívogatnak, szemrehányást tesznek. Utoljára a mosogatógép miatt kapott kisebb idegösszeroppanást az anyós, mert régen ķútról hordták a vizet... pedig már évek óra megvolt, csak véletlen elszóltuk magunkat.
Még az is baj, hogy autóval járunk.
Nem járnak hozzánk már sosem, mert kinek hiányzik ez? Hogy megtudnak valamit és megy a szemrehanyás, hogy urizálunk?
Csak sajnos a gyerekek is ebben a hazugságban élnek, mert faggatják őket és azt hazudják ők is, hogy csak a Balcsin voltunk, a repülések, világjárás eltitkolva, mert akkor őket is baßztatják.
Még az is baj, hogy elit általánosba es elitgimibe járnak.
Mert ha az unokatesóknak jó volt a városszéli semmi suli nekünk miért nem?
Anyám még a fodrászt is számon kéri rajtam, hogy neki nem telik én miért járok.
Érted már?
Titkolózzatok, hazudjatok, vagy soha rajuk se nyissátok az ajtót.
Ezek állatok...
válasza:azért az sem megoldás, hogy a gyerekbe is hazugságot neveljenek.
lopjátok a pénzt vagy megdolgoztok érte? ti dolgotok mire költitek! ha lottón nyertétek volna, se lenne beleszólásuk!
válasza:Tökös vő ezt úgy oldaná meg, hogy " Köszönjük kedves mama a tanácsokat, de majd mi eldöntjük, hogyan is szeretnénk élni. "
És ha erre jön a mamától az a bizonyos "de", akkor lazán annyit kell rá felelni, hogy :
" Nincs semmi de, részemről befejeztem a témát. "
válasza:Hát, nem tudom, én utálom, ha a pénztárcámban turkálnak. Nem is az a baj, ha kíváncsiságból megkérdezi valaki, hogy mennyiből sikerült eljutnunk egy-egy helyre, hanem, amikor konkrétan azért kérdezi meg, mert fel akarja mérni, mennyi pénzünk lehet, és jönnek a megjegyzések is hozzá.
Én állítottam már le a saját nagymamámat, aki hasonló mentalitású, mint az anyósodék, mert egy időben, amikor találkoztunk csak azt tudta fújni, hogy de baromi könnyű nekem, mert én irodán dolgozom, az nem is munka, meg mennyi pénzt kapok érte stb. Holott őt meg papám egész életében eltartotta, felépítette neki a nagy házat, aztán 55 évesen elhunyt és ráhagyta a földeket, meg a pénzeket, mamám meg szépen felveszi utána az özvegyi nyugdíjat.
Az persze, nem érdekli, hogy mennyit tanultam, meg mennyit dolgoztam kulimunkát egyetem mellett minden egyes hétvégén, meg ünnepnapon. Az nem érdekli! Csak, hogy én most egy irodában dolgozom, de jó dolgom van. Aztán mikor megint rákezdett, mondtam neki, hogy azt sem tudja, mi az a munka, egész életében nem dolgozott. Azt mondta, vezette a háztartást. :D Na, mert én nem?
Nem tudsz, mit csinálni velük. Az én mamám már nem szól be, de úgyis tudom, hogy a véleménye nem változott. Én simán csak megmondanám neki a helyedben, hogy semmi közük hozzá. Kb. ennyit, nem többet.
Nem akarom, hogy azt higgyétek, hogy amúgy meg nem törődünk velük, csak elmegyünk hozzájuk havonta egyszer, kifosztjuk az éléskamrát, elcsevegünk az időről, aztán megyünk haza.
Felajánlottuk nekik, hogy leszervezzük a londoni útjukat és el is kísérjük őket, ha muszáj, de nem, ők nem mennek, hanem otthon panaszkodnak,hogy a külföldi unokák a világ másik felén élnek.
Meg hívtuk őket nyaralni, fizettük volna az utat, vagy a "balatoni nyaralónkba" is hívtuk őket (ami a szüleimé és korántsem egy palota, hanem egy felújított kockaház a szocializmusból), de oda se jönnek.
Se színház, mozi, se koncert, se kirándulás, mert nekik ott a kert meg a hobbi-telek, amit nem lehet csak úgy otthagyni, de ezt mi (mármint én) nem érthetjük, mert sose megyünk ki kapálni.
válasza:Ennek az egésznek semmi köze az életkorukhoz, sem ahhoz, hogy nyugdíjasok, kár a szapulás egyesek részéről. Buta irigy emberek akik már oda süllyedtek hogy a gyereküktől is sajnálnak mindent, mert bezzeg nekik erre meg arra nem telt.
Nem fogod tudni őket megváltoztatni mert az irigység zsigerből jön, irigykedik rátok, a szomszédra, akárkire akinek jobban megy, és tolja a sallangos baromságokat lásd: régen kútból volt a víz meg irodai munka nem munka. Te sem gondolod hogy ezeket komolyan is gondolják, csak jó valahol lecsapni azt a hatalmas irigységet, ami bennük van.
Szóval amit tehetsz: vagy elengeded a füled mellett, vagy egyszerűen nem álltok velük szóba. De arra ne számíts, hogy ők majd megváltoznak.
válasza:Igazán nem értem őket. A szüleim korban 7-8 évvel vannak lemaradva, de ők korántsem ilyenek. Nővérem 12 éve, érettségi után ment ki egy szervezeten keresztül, és azóta is ott él: csodás férje, gyereke van, nagy házzal Németországban. És a szüleim azonkívül, hogy halálra aggódtak olykor, egy rossz szavuk sem volt, sőt, biztatták, hogy menjen ki. Sokkal jobb anyagi helyzetben vannak, mégis, mi inkább örülünk ennek.
Ezt megtehetnék az apósodék.
válasza:Én is az erélyes megmondás mellett vagyok. Tuti helyre pakolnám őket.
Többen tanácsolják, hogy engedjétek el a fületek mellett a dolgot. Ha megy, akkor hajrá. Én magamról tudom, hogy nem lennék rá képes. Nem tudom tolerálni az ilyesfajta emberi ostobaságot, szóval én biztos a kiosztás mellett döntenék.
válasza:-Apuka/Anyuka, ezt a témát hagyjuk.
-De ...
-Nincs de, befejeztem.
-De ...
-Oké, család, csomagolni, megyünk haza.
És hazamentek. A harmadik alkalom után nem lenne gond.
Megváltoztatni nem tudod a buta, unatkozó embereket. De a határokat ki tudod jelölni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!