Miért mondta ezt az anyósom a pár hónapos babámnak?

A kérdés, és egy apró mozzanat elsikkadt.

"Addig szeret, amíg nem jár, nem beszél" -> amíg nincs saját akarata, nem tudja azt kifejezni. Ő "(játék)babázni" szeretne, nem unokázni. Nagyon domináns szerintem. Ezzel majd neked is meg kell birkóznod sajnos.

Azért mondja ezt, mert elfogadja babának, mert aranyos cuki... de aztán már nem lesz a "mama gyereke", hanem egy neveletlen, feleselős gyerek lesz, amikor tud beszélni, és érezteti, hogy nem mindig azt szeretné, amit kap tőle. De ha elkényezteti, és megfojtja a szeretetével, ami egy másik véglet, az se jobb.

Szerintem ennek nem kell jelentőséget tulajdonítani. A gyerek felnevelése - anyagilag, erkölcsileg és mindenféle felelősség tekintetében - abszolút téged "terhel", kisarkítva: a te felelősséged, hogy utcaseprő,esetleg szalagmunkás lesz belőle, vagy ügyvéd, orvos, vagy valami - itthon is - nagyon menő egyéb szakma jeles képviselője. A vele való tanulás, a gyermek felnevelése a TE és a Párod dolga, kötelessége és felelőssége lesz, nem a mamáé, aki - valljuk be - akár hány éves is, azért már öreg és fáradt is ahhoz, hogy egy ekkora felelősséget bárki is a nyakába sózhasson, vagy akár önként magára vállaljon. (Egyetlen egy - végtelenül tragikus - esetben lenne valamelyest - jobb híján - köteles ezt felvállalni: ha ti meghalnátok, és a gyerek rámaradna. Akkor nyilván - amíg Isten, meg az egészsége engedi - kénytelen lenne nevelni az unokát (akár tetszik neki, akár nem), nyakába szakadna.

De itt erről - szerintem - nincs szó. Ez csak amolyan elejtett büszkeségmondat, nem kell neki jelentőséget tulajdonítani. Nagyobbat semmiképp sem.