Miért olyan nagy baj, hogy nem akarok szorosabb kapcsolatot a fiam barátnőjével?

Nem értem amjgy miért kéne bárkivel is jopofizni. Te nem ilyen vagy, pont.

Én is zárkozott vagyok és utálom, mikor mindenki magyaráz és látszik, hogy nem érti meg, hogy tőlem ne várjon három szonál több választ. És az külön kedvenc, mikor nem érti a nemet, és tovább tolakodik.

A lányom párja tudja, hogy nem mogorvságbol vagyok szükszavu meg távolságtarto vele, hanem egyszerüen ilyen a természetem mindenkivel.

De ez nem baj, NEM az én kedvesem.

Ha nem akarsz nem akarsz. Legyel onmagad. Azt azert csak tudsz.

Mellesleg nyugodtan mondd meg a kislanynak vagy nagylanynak hogy neharagudjon nagyon kedves (pl ha beszelgetni akar es te nem) de most szeretnel a magad dolgaval foglalkozni. Ha mar megismer mert hagyod megismertetni magad akkor tudni fogja milyen vagy es nem maszik rad. Szerintem

Szerintem a fiadnak mondd el ezt így, ahogy ide leírtad, onnan úgyis el fog jutni a barátnőhöz :) Persze az lenne a legjobb, ha vele beszélnéd meg személyesen, de lehet, hogy azt nem szeretnéd, ha már egyszer ilyen természet vagy. Viszont mindenképpen tudniuk kell, hogy nem a lánnyal van bajod kifejezetten, egyszerűen csak kicsit magadnak valóbb típus vagy (szerintem nem hangzik túl jól, hogy "nem érdekel", ezt a szófordulatot érdemesebb talán kerülni). Jelenleg biztosan azt gondolja a kislány, hogy ki nem állhatod, vmi miatt nem szimpi neked, stb.

Ha a fiaddal szeretnéd megőrizni a jó viszonyotokat, muszáj erről vmi formában beszélni vele, velük, mert különben úgy fogja érezni hogy választania kell köztetek, és nem biztos, hogy abból te jössz ki jól.

Nem baj, de akkor közöld vele. Mert ha a nagy kínban véletlenül csúnyán viselkednél mégis vele, az a fiadnak sem lesz jó később, mert miattad lehet konfliktusok kettejük közt. A lány ha elutasítást kap tőled, lehet rosszul fogja értelmezni.

De meg nem értem, hogy ha mindenki fontos amúgy neked, miért pont vele vagy ennyire távolság tartó. Nyilván neki sem könnyű, egy komplett családot is kap a férfi mellé akit szeret. Oké, hogy a férfival él, de nagyon kínosak tudnak lenni az összejövetelek a családdal.

Nekem rosszul esett, hogy a párom családja nem fogadott el. Nagyon kedvesek tudnak lenni, de semmiben nem számíthatok rájuk igazából. S ez nagyon rossz. Csak a párom van nekem itt, mert az én családom messzebb lakik. Nekem itt senki másom sincs.

Én a meny szemszögéből tudok neked írni. Anyósom távolságtartó mindenkivel (saját gyerekeivel, férjével is), én láttam ezt az első pillanatban, úgyhogy elcsevegtünk erről arról, míg jártunk a párommal, és kész. Viszont egy idő után elkezdett panaszkodni nekem. Ami felettébb meglepett, hisz semmi közöm a dolgaihoz, így nem is igazán érdekelt, viszont volt, hogy 1,5 órát feltartott. Nincs egy barátnője se, ezért gondolom, hogy úgy érezte nekem kiöntheti a lelkét, de amennyire negatívan állt hozzám, egy idő után nem tudtam jópofizni és mondtam, hogy beszélje meg a problémáit a férjével, mert nem tartozik rám. Megsértődött. Azóta már házasok vagyunk a párommal és van babánk is. Anyós beleszólt mindenbe, erre én mondtam neki, hogy soha nem volt olyan szoros a kapcsolatunk, hogy elfogadjam az amúgyis kéretlen tanácsait. Persze megsértődött.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem biztos, hogy ez a jó út, amit te követsz. Lehet, hogy kicsit nyithatnál felé, ha már próbálkozik, mert a végén megsérthet (JOGOSAN!) és akkor az neked sem fog tetszeni.