Mit szólnátok, ha az anyós azt mondaná nem titeket szánt a fia mellé?

Így konkrétan nem mondta ki, de nyilván nem szeretetből kezdte el mondogatni miután a fia megkérte a kezem, hogy minek az!? Papír nélkül is lehetünk boldogok...

Mondtam neki: miért most kell ezt? Hát most kérte meg a kezem! 4 éve voltunk együtt akkor, szerintem nem olyan kevés ahhoz, hogy el tudjuk dönteni a dolgokat.

De ő alapból nem engem szánt valahogy, mert kb a második hónapja voltam együtt a párommal, amikor beszól, hogy ha a fiának lesz olyan akivel összeköti az életét... De hát ott ültem én - a potenciális jelölt. Nekem az úgy jött le, hogy fel sem merült bennük, hogy én leszek az. S szerintem nem is engem szántak, mert nem ütöttem meg a mércét náluk az én gondolkodás módommal. Azóta sem bírják elviselni, hogy én szerintem a nő nem egy konyhai robotgép és nem az a dolgom, hogy körül ugráljam a páromat. Szeretetből megteszem, de ilyen módon amiről ők beszéltek... Egyszer kávét csinált nekem a párom náluk mert megkértem. Erre kiosztottak ott helyben az anyjaék, hogy mit képzelek én, hogy engem kiszolgál a párom! Mert nekem kéne őt! Mondom, álljon már meg a menet! Hát amikor hozzám jön, mindig főzve van, tisztaság várja, elé teszem! ... Ez oda vissza működik, ő is kedveskedhet nekem, nem az hogy örüljek, hogy eljött oszt jó van, vagy hogy ott lehetek és kiszolgálhatom. Ez nem így működik.

Hát ezek után azt gondolom, rohadtul nem engem szántak neki, mert nem azt tettem amit ők. Később közöltem az anyjával, hogy amíg én nem avatkozom bele az ő kapcsolatába meg máséba, az enyémbe se merjen senki avatkozni, nem érdekel hogy családtag, én élek vele együtt, ne erőltessék rám a hülye szokásaikat.

Azóta hogy látták nem gondoltuk meg magunkat, most már nem mondja hogy minek az. Most már már úgy tűnik mint aki örül, amit akkor hinném el, hogy tényleg úgy van, ha ezek az előzmények nem lettek volna.