Hogy nézzek a volt párom szülei szemébe, mit mondjak?
Exemmel másfél évet voltunk együtt, nagyon szerettük egymást. Majd jött egy nehéz időszak, ami alatt eltávolodtam tőle és szakítás lett a vége. Mindez már több mint egy éve történt.
Szakítás után úgy éreztem jó döntést hoztam. Nem sokkal később megismertem egy másik srácot, és összejöttünk. Nem volt hosszúéletű kapcsolat, közös megegyezéssel hamar szakítottunk, nem illettünk össze.
Exemmel nem tartottam a kapcsolatot sem, majd egy év után elkezdtünk ismét beszélgetni, és végülis rájöttünk, hogy hiányzunk egymásnak, adjunk ennek az egésznek mégegy esélyt. Szóval most találkozgatunk, “újra ismerkedünk”, de végülis kibékültünk. Már csak azt nem tudom, hogy ennyi minden után, hogy találkozzak újra a szüleivel?
Nagyon jóban voltam velük, az anyját egyenesen imádtam, szinte második anyum volt. Kb másfél éve láttam őket utoljára, mikor elhoztam onnan a cuccaim, és elköszöntem tőlük. Tudják, hogy én szakítottam, azt is, hogy közben volt egy másik párom.
Hogy nézzek így a szemükbe, meg ilyenkor mit mondjak mikor újra odamegyek és ezek után találkozok velük? Nem akarok úgy tenni mintha semmi nem történt volna, de nem tudom mi lenne a megfelelő....
22/L
Szerintem NEKED nem kell semmit tenni, hanem úgy mégy, mintha semmi sem történt volna.
Ugyanis az, hogy a párkapcsolatotok hogy müködik, KETTÖTÖK dolga.
Az aktuális helyzetet a párodnak kell tisztáznia a szüleivel, neked semmiféle magyarázatot nem kell adni.
Mivel a viselkedésed korrekt volt - nem volt megcsalás vagy egyéb elítélednö dolog -, ezért szerintem minden rendben van.
Ha NEKIK van valami gondjuk. akkor majd jelzik és akkor meg tudjátok beszélni.
Nagyon rendesek, normálisak, engem nagyon szerettek. A másfél évben amíg ott voltam, igazi családtagként kezeltek, egyetlen rossz szavuk nem volt hozzám.
Amúgy nem volt neki kapcsolata..
Nem beszéltünk, mert exem, vagyis már a párom, olyan szinten megharagudott a szakítás után rám, hogy minden kontaktot megszakított velem, facebookon is letiltott, telefonszámom is letiltotta stb, aztán így úgy gondoltam a szülei sem akarnak hallani felőlem. Jogtalannak érezte, hogy szakítottam vele és indokolatlannak, de én már nem akartam folytatni, és egy nagy ordibálós szakítás lett a vége.
Meg egyébként messze lakunk egymástól, így arra sem volt esély, hogy esetleg véletlen összefussak velük valahol.
Nem erre irányult a kérdésem:)
Egyébként meg azért, mert se nem az én, se nem az ő hibájából alakult ki az a helyzet, aminek szakítás lett a vége.
Egyébként, hogy értsd miről van szó: A helyzet annyiból állt, hogy akkor voltam első éves egyetemista, nehezen ment a tanulás, nehezen szoktam meg a gimnázium után az egyetemet, nem ismertem a megfelelő, hatékony tanulási módszereket. Emiatt különösen sok időmet lekötötte a tanulás, kevesebb időt tudtam a páromra fordítani, sőt, volt hogy semennyit. Mindemellett mikor találkoztunk, rengeteget aludtam, fáradt voltam, nem volt kedvem semmihez. Ő arra gyanakodott, hogy van valakim, vagy már nem szeretem. Ami valamilyen szinten érthető volt, mert magamon is meglepődtem, de a fekvésen és az alváson kívül sosem akartam semmit csinálni vele (mondjuk mással sem). Emiatt, hogy nem hitt nekem már csak vitatkoztunk, és úgy éreztem hátráltat távolodtam el tőle és szakítottam.
Majd a szakítás után derült ki, hogy pajzsmirigy alulműködésem van egyébként, és ez okozta ez a rettenetes fáradtság érzetet, már gyógyszert szedek rá, és helyrejött teljesen. Emellett megszoktam az egyetemet és már be tudom osztani az időm és a tanulást is. Most akkor itt ki a hibás? Szerintem senki:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!