Ti kedvelitek a párotok családját?

Igen, szeretem a szüleit, sokat és jókat beszélgetünk.

Nyitottak, nagytudásúak (holott boltot visznek), nem vitáznak feleslegesen, és nem erőltetnek semmit :)

Az én családomtól vizont én magam is a falra mászok :(

Exem családját kifejezetten nem szerettem, teljesen ellentétes temperamentumunk, habitusunk volt.

A mostani párom családjával... Hát, nem igazán találom a közös hangot velük sem (de náluk egyébként is zavart a helyzet). Azért ők jobbak, mint exemé.

Hát alapvetően igen, jól elvagyunk :)

Persze látom egy-két hibájukat, de azzal kapcsolatban befogom a számat, egyrészt mert semmi közöm hozzá, másrészt meg mert még véletlenül se akarok senkit senki ellen hangolni.

De amúgy igen, ilyen kb. haverszerű szinten elvagyunk, nincs gond.

F

Nem igazán kedvelen őket. Párommal nem bántak jól és ez nyilván senkinek sem tetszene. Még engem is ellene akartak hangolni meg elszedni tőle (a saját mostohatestvére), csak hogy neki rossz legyen. A mostohaanyja minden szrfszú köcsög bzinak elhordta és most azt akarja elérni, hogy a házat se örökölhesse meg, nehogy kidobja őket onnan, ha a nevére kerül. Már 18 éves kora óta nem lakik velük, de ha módjuk van rá még így is beleszólnak mindenbe és generálják a feszültséget. A mostohatesója egy igazi nagyképű, bunkó, paraszt ember, aki mindenkivel úgy beszél, mint egy darab szarral, de főleg velünk. Az apukája alapból rendes, de nagyon papucs.

Az anyukája élete legnagyobb hibájában tartja, hogy nem vetette el és ezt hangoztatni is szokta, hogy ezzel cseszte el az életét. Persze attól az ingyen tető, bútor, falfestés, favágás, kutyafüle az kéne.

Párom sem kedveli őket különösebben.

Jó olvasni, hogy vannak még normális, jó kapcsolatok is. :)

Az apja oldaláról elég furi az egész rokonság. Teljesen más mentalitásúak, mint mi, de nem rosszszándékú emberek. Szóval nincs velük gond.

Az apja kiskorában verte a párom (és az ex-nejét is), néha még ma is csúnyákat mond rá. Olyankor nagyon tudok haragudni, egyenlőre még kedvesen, viccesen próbálok hárítani, de félek, hogy egyszer elpattan a cérna. Nagyon hangulatember, ha rossz passzban van, jobb elkerülni. Jó kedvében viszont jó beszélgetőpartner, jókat lehet vele enni.

Az anyját kevésbé ismerem, ugye elváltak, s ő elköltözött. De a párom nagyon szereti, én meg tisztelem amiért ilyen jó anya (volt) és apait-anyait beleadott. Segít, amiben csak tud, néha picit tolakodó, de vele is jól el lehet beszélgetni. Picit feszültebb vagyok vele, mint apósjelöttlel. Talán, mert jóval ritkábban találkozunk.

Szerencsére normális szülei vannak. Testvére nincs.

De ahogy elnézem, nagyon kevesen vannak ezzel így. Mondjuk meg is értem őket. Durva, amiket mesélnek.

Sziasztok. Párommal már 8 éve együtt vagyunk, van egy kisfiúnk is. Nem indult jól a kapcsolatom az apóssal mert amikor megtudta hogy együtt vagyunk egy évig nem beszélt a saját lányával.. én 2év után találkoztam apóssal először, addigra anyóssal teljesen jól megvoltam, ők elváltak már egyébként. Persze az első találkozás után nem győzőtt elnézést kérni apósom a lányától, mert nem gondolta hogy ennyire tisztelettudo és normális vagyok. A pletykáknak hitt velem kapcsolatban. Eközben saját szüleimmel teljesen megromlott a kapcsolatom, már 2éve nem beszéltem velük egy mondatot sem... a story hosszú lenne, sosem volt az igazi a kapcsolatom velük 16évesen elköltöztem tőlük. Visszatérve párom szülei nem szólnak bele semmibe, bár nem is engedném. Nem kérnek segítséget, mi sem tőlük. Nagyjából megvagyunk, havonta 2-3szor összeülünk egy családi ebédre, párom tesójával haveri szinten vagyok 😊

26/F