Van itt olyan aki az após/anyós szinte a saját gyerekének tart titeket?

Nem tartanak még családtagnak sem szerintem, az eddigi összességében megtörténtek alapján. Leendő anyós alapjáraton kedves, de amikor olyanja van, belém mar, oda csap ahol a legjobban fáj. Sajnálom, hogy ők eldöntötték a legelején, hogy nem is fogadnak be a családba, pedig egy időben azt hittem, már kicsit úgy éreztem közéjük tartozom. Aztán "felébresztettek az álomból". Annyit bántottak engem, én meg csak tűrtem, nem szóltam... Egyszer csak besokalltam, azóta nem tartom magamban én sem amit valóban gondolok, kimondom. Teljesen felszínes már csak a viszony, részemről tuti, de részükről is biztos nem teljesen őszinte a mosoly.