Költözzek vidékre a vőlegényemmel az ő szüleihez?

"Szóval, a helyzet az, hogy a budapesti albérletek ára átlagosan 100e Ft (mert ugye ott a rezsi is). Manapság 1 év alatt senki nem köt szerződést, így gyakorlatilag 1.2 millió forint mehet a kukába, a semmire. Aki azt mondja erre költeni kéne, az a saját pénzének ellensége.

Most halt meg a nagymamamám, ebből adódóan (mivel édesanyámnak saját nagy lakása van) egy részt hozzá tudna tenni a mi félretett pénzünkhöz, hogy vehessünk egy (NEM LUXUS)lakást. Amíg, ez a folyamat lezajlik, gondoltuk, hogy összeköltözünk. Mert aki azt gondolja, hogy elég nekünk heti 1 találkozás, az még nem hallotta, hogy "lakva ismerszik meg az ember". Magyarul lehet tök jól ellennénk 1-2 pásztorórán egy héten, de együtt élni nem tudnánk.Így köszönjük nem fogunk "szétbútorozni", hogy havi 4x lássuk egymást.

A párom szülei 30 km-re laknak, a vonat út 1 óra, plusz hozzánk eljutni tömegközlekedéssel még egy jó óra, így a páromnak 4 órát kéne utaznia egy találkozóra. Aki egy kicsit is értelmesebb az már rájött, hogy a páromékhoz költözve nekem is ennyi lenne látni az édesanyám. Akinek, mint említettem most halt meg az édesanyja, (a mamám). Nem szeretném egyedül hagyni, támogatni szeretném őt lelkileg.. Ha ezt más nem tenné meg az édesanyjáért, akkor az a saját szülő-gyermek kapcsolatában kezdjen el hibákat keresni. Ha ez az időszak lement, nyilván nem lesz szempont, hogy minden nap anyuci ölében üljek.

A párom pedig nagyon szorgalmas. Itthon segít a házimunkában, és egyebekben, így nem ezért "rohanna anyucihoz". Egyszerűen csak arról van szó, hogy 4 különböző ember (anyukám, én, és a párjaink) 4 különböző háztartásból, teljesen más szokásokkal kicsit szűkösen érzi magát, és ez konfliktusokat szül. Amiben vitát nyitni senki nem fog (nem, szerintem anyukámnak sem kell nekifeszülnie a páromnak, és a páromnak sem kéne anyukámnak) így nyilván, jön a panaszkodás mind a két oldalról. "

Nos kérdező, nem az általános iskolában vagyunk, hogy csak a számodra szimpatikus válaszokat pontozod fel. A baj a te felfogásoddal van, hogy az albérlet kidobott pénz. Nem az. A pároddal kettesben élnétek, ez lenne a normális, nem pedig az hogy anyós pajtás nyakára költöztök. Én értem, hogy anyukád gyászol és nagyon maga alatt van, de ő is tudja, hogy az az élet rendje, hogy a gyerekek elköltöznek a családi házból. Az a baj, hogy láthatóan nem akarod megérteni, amit itt mindenki ír. Még a legtüneményesebb természetű anyóssal is pokollá válik az élet, ha együtt kell vele élni. Nagyon gyerekesen állsz az egészhez.