Hogyan álljak hozzá anyós jelöltemhez aki mindenbe bele akar látni és mindenbe beleszól?

Jaj szegény nem tudja leállítani?

Dehogynem, csak nem akarja. Anyukának mi köze a pénzhez, amit a keresztszülők gyűjtöttek?

Ha párod tökös lenne...(lenne!) akkor rég leállította volna!

OK, ebben az esetben viszont, mivel úgy látom, jelenleg külön kasszán vagytok - a Te anyagi helyzetedet külön említed és nem azt mondod, a "mi anyagi helyzetünk"- a befektetési céllal vásárolt lakáshoz valóban több köze van így a párod családjának, hiszen ők adják az önerőt.

Ha jól értem, a hitelt is a párod egyedül intézi, legalábbis Te alá ne írj semmit!

Neked van egy lakásod, a párodnak is van egy lakása és lakástakarékot akartok nyitni, hogy vegyetek egy közös lakást?

Ez csak nekem furcsa?

Nem akarok olyan lenni mint az anyósod, de muszáj belepofáznom!:)

Mihelyt a párod nevén lesz a lakás (hacsak nem tesznek rá haszonélvezetet) el kell adni, a pénzből kifizetni a hitelt, a tiédet is el kell adni és a két lakás vételárából venni egyet közösen.

A tulajdonihányadot meg aszerint kell megállapítani, hogy melyikőtök mennyivel járult hozzá.

Így lesz egy szép nagy lakásotok/házatok közösen és nem lesz adósság, vagy lakástakarék.

Anyuci attól tart, hogy a leendő lakásban neked is valamilyen tulajdonjogod lehet, azért van résen állandóan. Primitív. Okosan, szelíden közöld vele a fia előtt, hogy neked van saját lakásod, amit nem akarsz feladni, nem akarsz megválni tőle. Nem kell, hogy tőled féltse a fia magántulajdonát, még ha összeköltöztök is.

A fia meg egy tutyimutyi alak.

Ha a keresztszüleitől kapta a lakásra a pénzt, akkor az anyjának semmi köze hozzá. Hogy került hozzá a pénz? Nem kiskorú a párod.

Hát nem jól indul a dolog, az biztos.

DE! Igen is, ki kell zárni! Semmi köze a ti magánéletetekhez, csak annyi, amennyit megosztotok vele.

Az én lányom is együtt él a párjával. Akkor megyek hozzájuk, amikor egyeztetünk, hogy ráérnek, vagy én érek rá. Nem mászok a nyakukra, nem faggatom állandóan. Nem várom el, hogy az életük részleteiről beszámoljanak.

Ők már külön család, élik az életüket. Bármikor szükségük van rám, mellettük állok, ezt tudják. Ha nekem van szükségem rájuk, fordítva is így van.

Ünnepeken, meg ha úgy adódik, egyébként is találkozunk, de nincs belepofázás.

Az ilyen anyósoktól mentse meg a jó Isten az összes ifjú arát.

egy régi barátomnak az anyja volt ilyen, ráadásul állandóan zokogott, hogy ő nem bírja a fia nélkül. Sikerült is szétrobbantania a kétgyerekes fiának a házasságát. Azóta kiválóan megvan a menyével, olykor vigyáz az unokákra, a fia otthon lakik vele. És egy boldogtalan anyám asszony katonája, egy lágygerincű, infantilis hülye.

Anyukám mindig azt mondja, mikor ilyen történeteket hall, hogy "Ha ilyen anyós leszek, azonnal lőjetek fejbe."

Ha nem álltok ki szépen a magánéletetekért, a kapcsolatotokért, akkor anyuka szépen lassan tönkre fogja tenni. Addig megy ameddig már a wc-re is kísérgetheti majd a drága kisfiát. Az ilyennel csak akkor tudsz elbánni ha kizárod az életedből.

Nekem hasonló volt az anyósjelöltem, ameddig nála laktunk. Levegőt sem vehettünk a tudta nélkül. Egy évig tűrtem aztán leléptem párommal együtt, azóta csak ő jár az anyjához, én két éve színét sem láttam. A lelki nyugalmam többet ér annál mint hogy elviseljem a hülyeségeit.

Szépen fogja fel, hogy nem a kicsi fia van meg én, hanem MI. Ha ezt nem képes elfogadni, maradjon meg magának. Neked is javaslok egy ilyen elbeszélgetést vele. Állj a sarkadra.