Mindenben anyós akar dönteni, csalódok a páromban (? )

Sosem fog melléd állni. Mérlegeld, mielőtt hozzámész és szétszülöd magad.

Hiába pontozták le, az elsőnek igaza van. Ha már most sem áll ki melletted, mi lesz később? Már megmutatta hogy nem számíthatsz rá.

Majd az lesz az erős, amikor már 2 gyerekkel leszel magad az anyós ellen, ha a tutyimutyi uradra nem számíthatsz....

Pedig az elsonek igaza van, meg ha kicsit nyers is a stilusa.

Nálunk is bele akart szólni de iszonyat stilusban, hogy majd ő elmegy a fiával megnézni a leendő lakást. Körberöhögtük, majd közöltük, nem ő fog beköltözni. 2 éve lakunk itt, azóta nem is jött, nert mindig utazgatunk, ill. ha nem akkor melózunk, beduzzogott, hogy nem volt lakásavató. Ja, amiatt is beduzzogott, mert nincs kulcsa hozzánk. Vicc kategória.

Akkor én most leírom egy kicsit más szemszögből a dolgokat. Párommal mi is most akarunk összeköltözni, csak nalunk az én apám az aki mindent jobban akar tudni. A haz már megvan, most újítgatjuk fel és ha megbeszélünk x dolgot párommal biztos h apám y dolgt fog mondani, mire én elkezdem mondani h nem mi már megbeszéltük az x-et akarjuk, ezért meg azért, párom meg ahelyett h kiállna mellettem csak annyit mond h hát apámnak igaza van, jó az úgy. Ezzel azt akarom mondani h mindegy kinek a szüleiről van szó, határozottan de érvekkel ki kell àllni magadért, mert ha meg se próbálod a fejedre nőnek. Most még nem laktok együtt, nincs gyerek, ha ezek után se működik akkor még mindig szakìthattok.

Nálunk is azt hiszi anyós,hogy mindenbe joga van bele szólni. Férjemnek egyik fülén be a másikon ki közbe képes jó pofát is vágni, mert hát az anyja ilyen,ne foglalkozzak vele. Én nem vagyok az aki erre képes. Soha nem állt ki mellettem az anyjával szemben,de az anyja mellett se, mindig teljesen pártatlan maradt. Engem anyukám mindig arra tanított,hogy egyedül is megtudjam magam védeni. Így 11 év után elkezdtem anyóst arra használni amire ő engem, az összes feszültségem rajta vezetem le. 4 hónappal ezelőtt szintén jól össze vesztünk,majd utána egy héttel volt a születésnapja,de én jobbnak láttam ha nem megyek mert még bőven volt bennem feszültség. Férjem a 3 gyerekkel ment. Hát amikor haza jöttek és a nagyobb gyerek elkezdte mondani,hogy anyós miket mondott rólam előttük :O nah azóta nem látta az unokáit. Sokkal nyugodtabb és boldogabb is vagyok. Persze azért ott a szálka,hogy férjem soha nem állt mellém,pláne olyankor amikor valami a saját döntése volt,én bele egyeztem aztán nekem esett anyós mert én tömtem tele a fia fejét,én erőltettem rá stb és képest volt úgy végig hallgatni az egészet,hogy be se nyögte,hogy hát ezt ő szerette volna.Néha azért sajnálom szegényt,hogy a saját véleményét soha nem merte az anyjával szembe kinyilvánítani.