Mindenben anyós akar dönteni, csalódok a páromban (? )

Szóval a párod papucs anyájával szembe!

Jól gondold meg,h továbbra is így akarsz együtt maradni vele,összeköltözni. Mert anyuci szava száméra szent!

Ha te pl kis esküvőt akarsz a párodat úgy fogja az anyja befolyásolni h ő részéről 60 embert h csak lesel!

Vagy változtat a párod vagy lépj. De még mindig nem anyósod az anyja...max a párod anyja de nem anyós

Már most lépj fel határozottan ellene, ne engedj neki egy morzsányi dologban sem! Nálunk is az esküvővel kezdődött, szűk körű esküvőt terveztem, minden elképzelésem készen volt. Miatta nagyot kellett tartani, a létszámon kívül 15 más egyéb dologba is belekontárkodott amint észrevette, hogy van beleszólási joga... A vége az lett, hogy legszívesebben sírva mentem volna haza a saját lakodalmamból, annyira rosszul sikerült.

Ugyanúgy beleszólt a lakás-kérdésbe, stb. Most kezd rettenetesen elmérgesedni a helyzet, hogy már van unoka. Eddig sajnos lenyeltem a kontárkodásait, de a gyereket már nem hagyom.

Rögtön az elején kellett volna kiállnom magamért, már látom. Akkor sem biztos, hogy a háttérbe húzódott volna, de most meg aztán pláne kitört a világháború. A férjemmel napi szinte miatta veszekszünk, egyébként semmi gondunk nem lenne.

A többiek leírták a lényeget még ha valaki egy kicsit durvábban is fogalmazott.

Te nyilván szereted a párod és azért esik rosszul ez a dolog, de valamiért hiszel abban, hogy később majd megváltozik ez a dolog, de hidd el: NEM FOG. Később (házasság meg gyerek után) mozdulni meg már sokkal bonyolultabb lesz, mint most új kapcsolat után nézni.

Három és fél éves kapcsolatot hagytam ott, mert az akkori párom képtelen volt kiállni mellettem.

Megtaláltam a párom, boldogok vagyunk. Az exem anyja még olyanba is beleszólt, hogy ne törölközzek a fia előtt, mert egy férfi ne lássa azt.

A párom vett házat, abba is beleszólt. Amikor eljöttek, akkor elkezdett főzni a konyhában. ( más konyhájában) 3,5 évig tűrtem, léptem. Nem bántam meg, sosem fognak megváltozni az ilyenek.

Nekem anyum ilyen. Valamiért azt hiszi, hogy mindenbe beleszólása van, akár a tudtomon kívül is intézkedett már a nevemben nem egyszer és csak hónapok múlva jöttem rá. Ha szóvá teszem, próbálom megértetni vele, hogy ilyet ne csináljon megharagszik és lehord mindennek, de nem szabad hagyni, hogy az legyen, amit akar, mert akkor sose lesz vége.

Mikor mi akartunk összeköltözni felajánlotta, hogy megveszi a festéket, hogy legalább ezzel támogasson. Hiba volt beleegyezni. Kiválasztottuk a színt, Ő elment érte majd hív, hogy itt van a boltban, de ez a szín neki nem tetszik ezért nem veszi meg..és akkor már hiába mondtam neki, hogy akkor majd megvesszük mi. A vége az lett, hogy letette a telefont és vett egy olyan színt, ami neki tetszik és kifestette ilyenre a szobát (igen, a mi lakásunkban, mert a tulaj neki adta oda a kulcsot). Poén az egészben, hogy mikor egy ismerős leszólta, hogy csúnya ez a szín akkor helyeselt, hogy igen tudja, de Én ragaszkodtam hozzá...Szerencse, hogy 200 km-re lakik, különben nem bírnám ki, pedig szeretem az anyukámat, de ezekkel kikészít.

Másik eset igaz nem esküvő, de vendégség. Úgy volt, hogy feljön anyum a barátjával látogatóba, ugye ez 2 fő. Erre az utcából telefonál, hogy 2 kocsival jönnek, mert jönnek unokatesómék is, meg mamám meg az egész család...Én tényleg szívesen látom Őket, de akkor költöztünk be és volt 3 db székünk...leülni se tudtak és végig engem fikáztak, hogy milyen béna háziasszony vagyok, hogy nem készültem fel a vendégekre...Gondolom azt mondta nekik, hogy Én hívom Őket és innentől kezdve bármit mondok Én leszek a szar, mert úgyis anyumnak hisznek, és ha ez még nem lenne elég elkezdték átrendezni a lakást, mert nekik így nem tetszett! Kinevezték a lomost spajznak és elkezdték áthordani a befőtteket, krumplit meg mindent, amit hoztak, hiába mondtam, hogy ez társas ház, ott is meleg van, pince sincs..Nem baj Ők majd csinálnak...A konyhaszekrényeket is átpakolták, amég Én a kocsiból hurcolkodtam fel és utána rajtam nevettek, hogy a saját konyhában egy kanalat nem találok meg....

Mikor mi beszéltünk előtte esküvőről, nekünk is megjegyezte, hogy "Reméli, hogy nem akarunk ilyen hülyeséget csinálni" meg "Szóljunk előtte, mert meg kell hívni a rokonokat". Hiába próbálom leállítani, hogy nem akarunk felhajtást, figyelembe se veszi, hogy mi mit akarunk, úgyhogy inkább nem is beszélünk előtte már ilyenekről. Nehéz az ilyen emberekkel, mert nekem a saját anyám, de hiába, mégse hallgatja meg, hogy Én mit akarok.

A legdurvább húzása eddig az volt, hogy költözéskor át akartam kérni a kartonom az itteni, új háziorvoshoz, felajánlotta, hogy elviszi a levelet, ne kelljen postázni. Pár hónap múlva mentem dokihoz és akkor tudtam meg, hogy nem küldtek át semmit. Rákérdeztem anyumnál, aki megmondta, hogy kidobta a levelet, mert ha nem ide vagyok orvoshoz bejelentve akkor nem tud a nevemre gyógyszer íratni a családnak, de Én kicsi vagyok, hogy ezt megértsem ezért nem szólt...Elintéztem levélben, ahogy először is kellett volna és azóta is hallgatom, hogy Én elveszem a gyógyszert a családomtól. (Szerencsére senki nem szenved semmi olyan betegségben, amire gyógyszert kéne szedni rajtam kívül, mégis Én ne kérjem át magam, mert akkor Ők nem kapnak ingyen C-vitamint.) Volt, hogy a kórházban az Ő telefonszáma volt megadva az enyém helyett, hogy "ne engem zaklassanak"..képes volt betelefonálni és átíratni...

Sorolhatnám egész nap, a lényeg, hogy ki kell állni vele szemben, különben semmi nem fog változni. Én megtettem többször is, megharagudott, kevesebbet beszélünk, de legalább önálló életünk van. Sajnos, ha párod nem áll ki melletted akkor anyósnak nem sokat számít a szavad, de döntsétek el, hogy önálló életet akartok vagy hagyni, hogy anyós döntsön el mindent.