Fontoskodó anyós kezelése?

En csak siman meghallgatnam, megkoszonnem a tanacsait ... es valojaban azt csinalnek amit en akarok.

Ha nem hallgatod meg Te vagy a hibas, ha veszekszel a vegen ugy is Te vagy a hibas, akarmit csinalsz ugy is Te vagy a hibas. Hat akkor csak meghallgatnam, nem vitatkoznek, ugy csinalnam ahogy en akarom ... hiszen ugy is en vagyok a hibas.

Ha elkoltoztok, idovel ugy is lekopnak majd.

Nem beavatni mindenbe.

Amit mond, egyik fülön be, másikon ki. Nektek lesz rosszabb, ha folyton anyukával foglalkoztok.

Én egy pillanatig nem beszélek ilyen emberekkel.

Meghallgatom - vagy a hiszti közepén leállítom -, és ennyi, duzzogjon, leszarom.

Nem asszisztálok a kis játszmájához, és ha megutál, legalább akkor nem kell menni hozzá.

Nekem anyum ilyen. Kb. ugyan ezeket eljátszotta a költözéskor pedig én 200 km-re jöttem tőle és mégis. Egyszer meg volt beszélve, hogy feljönnek egy délutánra a barátjával erre az utcából hív, hogy mindjárt itt vannak, de 2 kocsival jönnek, mert jön nagynéném meg unokatesóim, meg mamám meg mindenki. Két fő helyett jöttek nyolcan, úgy hogy én nem tudtam róla, akkor költöztünk be, 4 db. székünk volt alapból 2 főre csináltam kaját meg mindent és ezt ő is tudta. A rokonoknak persze azt hazudta, hogy én hívtam meg őket ezért nem is értették, hogy akkor miért nem számítottam rájuk. Lett is belőle vita és persze ő sértődött meg.

Egy látogatás alkalmával, amég én a kocsiból pakoltam ki a cuccaikat arra értem vissza, hogy épp átrendezi a lakást. Mert miért nem az alsó polcon vannak a fűszerek, így nem áll kézre főzésnél (több, mint egy fejjel magasabb vagyok nála, párom meg még nagyobb), tányérokat, poharakat is átpakolta úgy, ahogy otthon van, mert az úgy jó, áttologatta a foteleket, de a poén...a lomosnak használt szobából (ahol a macskaalom, fűnyíró, stb. van) spajzot akart csinálni. Simán kipakolta a hűtőből az uborkát, lekvárt egyebeket és elkezdte áthordani, mert mi az, hogy nincs spajz, hova tegye így azt a zsák krumplit, amit hoztak. (Társasházban lakunk, se pince, se kamra se semmi.) Mondtam is neki, hogy ne hozzanak ilyeneket, mert ketten vagyunk és csak ránk rohad.

Háziállatainkat gyűlöli, állandóan azon van, hogy tegyük már ki őket a házból, mert otthon se volt megengedve és ez mennyire egészségtelen, meg én kínzom őket ezzel, stb. Már azzal is előállt, hogy ha akarok gyereket úgyis el kell tirhítani innen, mert akkor a védőnő elveszi majd a gyereket. (Vagy, ha a védőnő nem akkor majd ő.)

Mindenkinek úgy állít be, hogy én életképtelen gyerek vagyok. Sokáig azt se mondta el a faluban, hogy én már nem otthon lakom. Ha rákérdeztek azt mondta, hogy egy rokonnál vagyok az iskola miatt.

Akár hányszor próbáltam vele megbeszélni vagy rászólni, szépen is csúnyán is mindig az lett, hogy ő sértődött meg és nem szólt hozzám hetekig, mert várta, hogy én kérjek bocsánatot. Egyszerűen nem érti, hogy mi ezzel a probléma, mikor "ő csak segíteni akar". Nem érti, hogy ez rohadtul nem segítség, hogy átpakol mindent a tudtomon kívül utána meg idehozza a vendégeit és röhögnek rajtam, hogy "igaza volt anyának, tényleg béna háziasszony vagyok, a saját konyhában nem tudok eligazodni". Persze, hogy nem, mikor átrendezi szó nélkül meg olyanokat hív ide a nevemben, akikre nem számítok. Meg is romlott a kapcsolatunk (bár előtte se volt valami szoros). Mióta megmondtam, hogy nem teszem ki a kutyát, mert itt ő van itthon azóta nem jött, én meg ritkán járok haza. (Nekünk nincs kocsink, nekik van mégis elvárja, hogy én utazgassak haza.) Neten tartjuk a kapcsolatot, de nem avatom be semmibe, ami nem rá tartozik. Csak azért tudja, hogy még élünk.

Elsősorban a párodnak kell lerendezni és megmondani, hogy ha nem képes elfogadni, hogy ti máshogy csináljátok akkor nem kell nézni. Nem mondom, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítani, de ha nem veszi észre magát akkor más megoldás nem igazán van sajnos. Azt se mondom, hogy engedd el a füled mellett és hagyd rá, mert nálunk ebből az lett, hogy pl. visszapakoltam a fűszereket, miután elment következő látogatáskor meg kaptam a szemrehányást, hogy miért nem a helyén van. Nekem ez nem kell, hogy minden látogatáskor ez legyen, ha nem tetszenek a mi szabályaink, nem kell átjönni. (Nem is jönnek.) Mióta kevesebbet beszélünk, találkozunk javult a helyzet.

9-re:

Én mondjuk ilyentől rettenetesen kiakadnék és olyan jelenetet rendeznék, hogy az összes rokon (nemtől és kortól függetlenül) vörös fejjel, könnyeit nyeldesve fordulna ki a lakásunkból.

"ha elmegyünk valahova, és párom pár óránként nem hívja vagy nem ír neki, otthon már meg van sértődve"

Na, ezek után három hétig nem hívnám, de utána is azzal indítanék, hogy ha most meg van sértődve rám, akkor le is teszem újabb három hétre a telefont.

Nem tudsz mást csinálni, mint hogy felvállalod a konfliktust.

Én nem hiszek az egyik fülön be, másikon ki módszernek, mert tapasztalatom szerint csak elszemtelenedik a másik fél. Úgy kell reagálni rá, hogy a másik rosszul érezze magát a bőrében.

Kérdésem: ha ilyen az anyósod, miért költöztök közel hozzá?