Ez most olyan nagy bűn lenne?

"Erre megkaptam, hogy én ne szóljak bele, nekem semmi közöm nincs hozzá."

Nem csodálom, hogy felálltál és otthagytad.

Mi az, hogy nincs közöd ahhoz, hogy kivel töltitek a karácsonyt? Minek néz téged? Bábnak? Rabszolgának? Mert az biztos, hogy nem a fia egyenjogú társának!

Ha mindig csak a vita van belőle, akkor teljesen érthető, hogy leléptek.

Bolond, böszme öregek! Ahelyett, hogy örülnének a családjuknak, amíg még élnek és nagyjából egészségesek, megrontják a karácsony hangulatát, és elüldözik a gyereküket és párját maguktól!

Két éve élünk együtt. Ez lesz a második közös karácsonyunk. Azelőtt úgy Volt, h én jöttem, ő jött. Én úgy vagyok a karácsonnyal h csak a dühöngés, pénzköltés idegeskedés. Minden, csak béke és pihenés nem. Képmutatás az egész. Tavaly megmondtam otthon, h a szenteste a miénk. Igyekszünk menni, de nem szeretnék idén semmi kötelezőt. Mondták, h örülnének ha mennénk de ok.

Anyósom már korábban is pedzegette h a szenteste az övé. Mondtam a zuramnak, hogy ez az ő köre lesz, állítsa le szép finoman.

Megtörtént. Így ketten vagyunk karácsonykor és nyugi van. Pihenünk, nincs idegeskedés. Pár órára átfutunk ide is, oda is; és ennyi.

Tavaly volt az életem első tényleg nyugodt karácsonya.

A tavalyi karácsony nekünk is katasztrófa volt. Első karácsonyunk volt az összeköltözés után, együtt szerettük volna tölteni a szentestét párommal, de anyum ragaszkodott hozzá, hogy én menjek haza, mert "lehet, hogy páromnak megengedi az apja, hogy ne menjen haza, de nekem nincs megengedve és a gyerekeknek ilyenkor otthon kell lenni a családdal és párom nekem nem a családom és jobban tenné, ha ő is hazamenne". Hiába mondtuk neki, hogy 200 km-re lakunk, már nem lehet mindent úgy megoldani, mint régen mégis ragaszkodott a régi felálláshoz, hogy a 3 nap alatt mi járjuk körbe a rokonságot. Mivel nem volt hajlandó kompromisszumot kötni az a megoldás maradt, hogy megmondtuk melyik nap tudunk hazamenni és vagy jó lesz neki az a nap vagy nem megyünk egyáltalán. (Nincs kocsink, tömegközlekedéssel meg nem olyan egyszerű főleg az ünnepekkor ingázni a rokonság között.) Hab a tortán, hogy egyenesen sértésnek veszi, ha nem visszük haza a maradékot, mert hát "nekünk csinálta". Nem tudom próbált e már valaki vonaton, buszon 3 átszállással egy vödör töltött káposztát és mellé még 2 szatyor ételt, plusz az ajándékokat (amiket külön kértük, hogy ne vegyenek, mert nem tudjunk elvinni) hazaszállítani egy kb 4-5 órás úton. A sok cucc között otthon felejtettem a sálat, amit anyum vett nekem, (igaz inkább az ő stílusa, és ha ismerne tudná, hogy nem bírok sálat hordani, de mindegy) mondtam hogy nem baj, majd felpostázza, de nem. Ülünk a buszon és hív, hogy itt jön a busz után, állítsam meg és odaadja. És kajak vagy 10 km-en keresztül követte a buszt, amég meg nem állt aztán odaadta a sofőrnek, hogy "a kislánya otthon felejtette az ajándékát". Én mikor megláttam, hogy követi a buszt szabályosan sírva fakadtam, hogy ezt nem hiszem el. Hiába mondom meg neki a véleményem, hiába veszekedek egyszerűen nem vesz komolyan, le se szrja, amit mondok és csak kinevet. Idén már előre félek, hogy mi lesz és erre az is rátesz egy lapáttal, hogy az év minden szakában elvárják, hogy én utazzak haza, mert csak. Nekik van kocsijuk, ugyan annyiból tartana felszállni a vonatra, buszra, de nem, mert szerinte a gyereknek kell hazajárni. (Aztán sír, hogy alig lát engem.) Már ott tartunk, hogy lehet nem is megyünk, mert mindig mindenhez nekünk kell alkalmazkodni, mert "mi vagyunk a gyerekek" és ez nagyon fárasztó. Semmi kompromisszumkészség nincs a családomban felénk, nem is érdekli őket, hogy messze lakunk. Úgy csinálnak, mintha a szomszéd utcából nem lennénk hajlandóak hazamenni és ez nagyon idegesítő, mert ha esetleg hazamegyünk mindig az van, hogy "na mivan? mégis fel tudtatok szállni a buszra?".

Nekünk is előjött a gyerek téma szinte ugyan az, mint amit nektek mondtak, hogy ha lesz akkor majd őt se láthatják soha. Ha nektek a karácsony csak stressz és nem hajlandóak engedni semmiben akkor nyugodtan hagyjátok ki. Főleg egy ilyen kijelentés után, hogy neked ehhez nincs közöd.

13-as ne hagyd magad. Mi az h nem kompromisszumképes? Akkor ne köss. Csináld úgy, ahogy neked jólesik. Ne zavarjon, ha megsértődik. Hiszen őt sem zavarja hogy nektek ez nem jó....

Nálunk is hasonló volt a szitu. Anyósnál karácsonyozàs állandóan. Megspékslve azzal h az én szüleim nem élnek. Én idén húztam be a kêziféket. Szeretem anyóst, de az idegbajos karácsonyokból, előkészületekből, nagytakarításból nem kérek. 24-e a mienk és kész. Hajlandó vagyok 25-26àn ott lenni, távolság miatt ott is alszunk. De a többiből nem kérek. Nem kell millió kaja, aminek a fele a kukában végzi. Köszönöm, de suvickolni nem fogok a karácsony miatt. Nálunk mindig rend és tisztaság van, bevezettem a heti +1 teendőt. Ez azt jelenti h az átlagos napi, heti dolgokon kívűl, csinálunk 1 extràt, így sosem kell nagytakarítanom. :)

De kitértem.... Elmondtam a mi menetrendünket, nem lehet panasz hogy kizájuk őket, de nem vagyok hajlandó idegbajos karácsonyban résztvenni.

"Szerintem a családi békére kellene koncentrálni , mert nincs szebb annál mint amikor az egész család (famillia)békében és szeretetben együtt tud lenni és örülni egymásnak."

Tudod, egyre többen állnak úgy hozzá az ünnepekhez, hogy utálják. Én speciel szeretem. De ha rohangásznom kellene a rokonokhoz, alighanem én is utálnám.

Én a saját otthonomban szeretek ünnepelni. Eleve a saját otthonomban érzem a legjobban magam. Szeretem karácsonykor feldíszíteni az otthonomat, szeretek finomságokat készíteni, szeretek lustálkodni. Este kimenni sétálni, ha hull a hó, és ropog a lábam alatt.

De nem szeretek rohangálni a rokonokhoz. Nem is tettem soha.

Mi szentestén elmegyünk a templomba, a gyerekek karácsonyára, mire hazaérünk már este van, akkor díszítjük a karácsonyfát. Utána van a gyertyagyújtás, angyaljárás, vacsora.

A nagyikat meghívjuk, de mivel 24-én éjszakába nyúlik a program, nem jönnek.

Jönnek 25-én. Ők jönnek. Ebédre.

Nálunk, bár nem konfliktusmentesen, de sikerült kialakítani azt a rendszert, hogy:

dec.24: otthon, kettesben (majd hármasban, idén már négyesben);

dec.25: ebédtől délutánig szüleimnél, mert ők velünk egy városban laknak;

dec.26: reggel indulunk anyósomhoz 100km-re.

Szüleim először még kitaláltak olyanokat, hogy 24-én délután eljönnek hozzánk és elhozzák az ajándékokat. Épphogy mindennel elkészültünk, mire jöttek. Leültek, ültek, ültek, én már indultam volna templomba, még mindig ültek, nekem kellet szólnom, hogy menjenek haza. Legközelebb megmondtam, hogy szó sem lehet arról, hogy bárki is eljöjjön hozzánk dec.24-én. "De hát az ajándékokat el akarjuk vinni nektek!" "Éppen olyan jó lesz dec. 25-én a ti karácsonyfátok alatt felbontani."

Nekem az a tapasztalatom, hogy egyszer kell vállalni a konfliktust, aztán kialakul egy új rend és utána már tudomásul veszik a szülők. Úgyhogy nem érdemes éveken át indulatainkat nyelve alkalmazkodni.