Megőrjít az apósom! Más is érzett már így?

Apósom nagyon kellemetlen ember. Sokáig próbáltam megkedvelni, nem ment, de a nagy baj az, hogy most már elfogadni is egyre nehezebben tudom. Nem tud viselkedni, ordítva beszél, tapintatlan, és kupit hagy maga után. Tudom, hogy ez nem ezen múlik, de egy kis faluban laknak, mi nem messze egy nagyobb városba, és most érezni igazán, hogy mennyire más világban él. Amikor nálunk vannak, a kérésem ellenére is a kanapén eszik az ebédlő helyett, a hétvégén húzhattam le utána a vajszínű párnahuzatokat, mert telepermetezte piros szafttal. Kérdezés nélkül felveszi a férjem szobapapucsát, és abban viszi le a kutyáját sétálni (állandóan hozza hozzánk is), aztán betrappol vele a lakásba. Mindent tudni akar, mindenbe beleköt, de ilyen dolgok, hogy minek vettünk mi gázgyújtót a sütőhöz, mikor van gyufa is, meg hogy anyukám minek vett a névnapomra szobanövényt, nem volt elég, ami van?... 60 éves létére iszonyú neveletlen. A férjemnek jó vele a kapcsolata, őt nem akarom megbántani, ezért nem éreztetem vele, hogy mennyire irritál az apja, soha nem is mondtam neki, nyilván ő elfogult vele. De már előre rosszul vagyok, ha tudom, hogy jönnek, vagy ha mi megyünk hozzájuk. Anyósommal jól kijövök, elvileg ők is szeretnek, de láthatóan ég az arca após miatt, állandóan korholja is, mikor így viselkedik, eredménytelenül. Ami aggaszt, hogy mostanában kezdem észrevenni a férjemben apósom egy-egy tulajdonságát, például ő is nagyon hangosan beszél a telefonba, és sokszor meséli el újra ugyanazt a történetet. Eddig a kapcsolatunk 6 éve alatt nem tudatosult, hogy ezek tőle jönnek, de most, hogy észrevettem, elkezdett zavarni. Remélem, el tudom majd fogadni. Igazából konkrét kérdésem nincs, csak szerettem volna kipanaszkodni magam, és megtudni, hogy más is jár-e hasonló cipőben. Már előre félek, hogy mi lesz, ha gyerekünk lesz.