Hogyan lehetne megakadályozni, hogy a szülei ránk telepedjenek?
Kb 2 éve élünk együtt a párommal. Fél éve a szülei eladták itt a városban a lakásukat,vettek egy másikat a Dunántúlon. Ameddig voltak még elintéznivalóik,nálunk laktak,hogy ne kelljen mindig az ország másik feléből szaladgálni. (Ezzel semmi gond nincs,természetes,hogy segítünk,ez majdnem 3 hét volt.)
Miután elintézték az ügyeiket,elmentek az új lakásukba.
Azóta kb 2 hetente váratlanul betoppannak hozzánk,3-4 napokat itt töltenek,ami kezd mostmár nagyon zavaró lenni. Másfél szobás lakásban lakunk,ígyis kicsi a hely,akkor meg főleg,amikor ők is becuccolnak.
Nem egyszer mentem arra haza,hogy totál át van rendezve a lakás,semmit nem találtam utána,anyósom pakol a szekrényünkben,áthúzza az ágyneműt,átrendezi a cuccainkat mindenhol.
Dolgozunk a párommal mindketten,korán indulunk,késő délután érünk haza,én elkezdtem nemrégen egy iskolát is,ahová szombatonként kell bejárnom.Tehát ami nyugis nap (lenne) nálunk az a vasárnap.
Sajnos teljesen azt látom,hogy elkezdtek a szülei ránk telepedni.
Senki nem kéri tőlük,hogy segítsenek,amit tudunk megcsináljuk mi magunk munka után.
Apósommal nagyon jóban vagyok,anyósom viszont kezdettől fogva nem szeret (nem is neki kell szeretni). Megjegyzéseket tesz,lejárat mások előtt,megpróbálja beleütni az orrát az anyagi dolginkba...Hallottam ismerőstől vissza,hogy nem elég neki otthon takarítani,nálunk is csak dolgozni kell.... ez az eset volt amit már szóvá tettem.
Nyilván a páromra való tekintettel nem küldtem még el...... de ha nem fog változni,annak is eljön egyszer az ideje.
Az ő szülei,szétszakítani nem akarom őket,hiszen természetes,hogy néha meglátogatjuk egymást,de ez túlzás.
Most hétvégén jönnek megint (legalább már tudtuk előre),de már ideges vagyok az egésztől előre.
Hogyan lehetne ezen változtatni,hogy a "családi béke" is megmaradjon,és hogy vegye is magát egy észre?
Soha nem ertettem azokat a menyeket akik nincsenek joban anyossal mert az anyos gaz, megis megtesznek nekik mindent (pl te most hagyod hogy nalatok rendezkedjen), aztan panaszkodnak.
Tanuld meg a szot: NEM. Ne menjenek oda lakni ameddig anyos nem tud viselkedni. Tudod, most epp 2 martir kerult ossze, anyosod takaritgat es ezert sajnaltatja magat, te meg hagyod neki hogy ott legyen es csinalja es te meg ezert sajnaltatod magad. Nem is tudom melyikotok a furcsabb ebben a sztoriban de egyikotok sem szazas.
A párod mit szól mindehhez? Neki kellene elsősorban beszélnie velük. Tehát először is a pároddal beszélj, és vele kell egyetértésre jutnod.
Aztán: ha váratlanul toppannak be: "Ja ne haragudjon anyuka, de most sajnos nem alkalmas. Igyunk egy kávét, ha már itt vannak, de aztán el kell mennünk, most nem tudjuk vendégül látni magukat" - és itt kitalálsz valami programot. Vagy esetleg azt, hogy a barátaitok jönnek hozzátok, és bulit rendeztek.
Ha előre szólnak, hasonló a helyzet: megmondjátok, hogy az a hétvége nem jó, nem értek rá, és majd megbeszéltek egy hétvégét, amikor nektek is megfelel (lehetőleg minél ritkábban legyen ilyen, hogy épp ráértek).
A lakásban meg ha átpakol, takarít, stb., nyomatékosan szólítsd fel, hogy NE tegye, mert te sem mész az ő lakásába rendezkedni, és baromi zavaró, hogy ő viszont igen. Max. megsértődik, majd megbékél.
Miénk a lakás.
Akkor adta nekik a párom a kulcsot,amikor átmenetileg nálunk laktak 3 hétig.
Beszéltem vele erről,az anyját keményen osztotta most a hétvégén,nagyon meglepődtem rajta,de örültem. Végre kezd ő is rájönni,hogy ez így nem állapot... következő kérésem az lesz,hogy kérje vissza a kulcsot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!