Vajon mennyi ideig tudom még megakadályozni az öngyilkosságomat?

"Gyönyörű" gyerekkorom volt. Apám ugyan nem volt alkoholista, de szeretett inni, emellett az a tipikus "én vagyok a kenyérkereső, én vagyok az Isten" ember volt, aki részegen még rosszabb volt. Rengetegszer fenyegetőzött válással, többször meg is játszotta, hogy itt hagyott bennünket pár napra. Anyám beteg is volt, balesete is lett, s orvosa is "nagyszerű" volt, aki nyugtatókkal kezdte el tömni. Ennek köszönhetően évekig pánikbetegséggel küzdött, és ágyból is sokszor alig tudott kikelni. Munkája így nem volt. Orvos váltással szerencsére ez megszűnt, de a gyógyszerek jelentősen tönkre tették a szervezetét. Így most annak issza a levét. Munkája semmi, segélyt kap, meg mellette próbál feketén csinálni ezt-azt.

Egy félig kész házunk van a faluban, de jelenleg megyeszékhelyen vagyunk egy nagy családi házban, ahol azért lakhatunk, mert a tulajdonos idős, és rokon híján kellett valaki, aki ápolja.

Voltak itt jelentős veszekedések, verekedések, tinédzserként egyszer már begyógyszereztem magam, éveig vagdostam magam, és dühkitöréseim voltak, ezekről nem tudott senki. Anyám a tipikus mártír, akinek viselkedési problémáira sajnos későn ébredtem rá. Így váltam lelki szemetesládából huszonévesen "biztonsági őré". Tavaly végre pontot tett a házasságának végére, aminek örültem. Viszont egyben beújított egy új kapcsolatot is, aki szintén szeret italozni, de nem az a balhézós fajta. Az már kiderült, hogy lelki sérült, de a mai napon betette a kaput, amikor részegen nekem kezdett el sírni.

Harminc évesen az elköltözés lenne a legjobb és egyetlen megoldás, de sajnos ez nem lehetséges.

Rokonok nincsenek, barátaim sincsenek. Sok ember szeret, és sok ismerősöm van, de mindenkinek hazudtam, és hazudok most is, mert szégyellem, ami velem történik. Mindezek mellett tavaly szinte mindenem tönkrement, viharkár is lett, s biztosítás híján a hitelkeretemből kellett fedeznem majdnem mindent, így még mindig fennáll egy 150 ezres tartozásom a bank felé, ami nehezen csökken, ha a fizetésem több, mint a 80%-a elmegy, mert minden hónapban van valami gebasz.

A munkabérem nem túl magas, mindezek mellett hazudok ott is mindenkinek, mert a munkakörömben nem alkalmazhatnának. Agyi érdaganatom van, ami miatt gyógyszereket kell szednem, s ami miatt folyamatos ellenőrzésekre járok, hogy minden rendben van. Mivel nem vagyok tünetmentes, így sok minden kiesik, mint lehetőség (pl. jogosítvány).

Egy párkapcsolat lehetne lehetőség számomra, ámbár ezen a téren is problémám van, hiszen sajnos meleg vagyok, s a társadalmi normák miatt hatalmas akadályok vannak, ha éppen nem futó kalandot keresek.

Tulajdonképpen egyedül maradtam, s félek attól, ha többek között a szüleimnek beolvasok, s lelépek, akkor abból baj lesz. Anyám többször fenyegetőzött öngyilkossággal, viszont már nehezen tudom elviselni, hogy lelki szemetesláda legyek. Mindezek mellett úgy kezel, mint ha mi ketten örökké együtt maradnánk, meg mint ha minden meg kellene helyettem csinálnia.

Egyedüli gyerekként tulajdonképpen egyedül vagyok, s már többször gondolkoztam, hogy feladom. Színt vallani másoknak a problémámról nem tudok, megoldani őket nem megy, s szépen felemésztenek. Már ott tartok, hogy annak ellenére, hogy nem lenne szabad gyógyszer mellett, de havonta egyszer részegre iszom magam, s bízok benne, hogy másnap nem ébredek fel...

...valaki hasonlót élt meg? Mi mentette meg végül?

30/F