Csak szerintem megalázó?
Párommal 3 hónapja vagyunk együtt. Eleinte hajtogatta hogy imádni fogom az anyukáját és alig várja hogy bemutathasson mert ő a világ legjobb embere. Aztán teltek a hetek és minden hétvégén kitalált valamit hogy most ezért, máskor azért nem ér rá az anyukája. Nem különösebben zavart mert én sosem kértem hogy mutasson be, szerintem ez nem meghatározó, habár őt a családom már ismeri. Aztan egyik hétvégén amikor az anyukája megint "nem ért rá", eljöttek a páromhoz, felhívta és mondta hogy jönnek, mire mondta a párom hogy nyugodtan mert itthon vagyunk. Erre anyuka visszakerdezett, hogy "ha ő is? Akkor nem megyünk fel csak te gyere le.", Ez után kezdett furcsa lenni és láttam paromon hogy fél hogy meghallottam. Miután anyja elment, megkérdezem mi a baj és elmondta, hogy furcsa számomra hogy idejön hozzá az anyja de nem jön fel hozzá és hogy "sosem ér rá". Erre párom közölte, hogy valójában azt mondta az anyja, hogy ha majd komoly lesz a kapcsolatunk, akkor mutasson be, ő addig nem akar megismerni. Kérdeztem hogy mi alapján ítéli meg az anyja, hogy mikortól elég komoly a kapcsolatunk, és azt mondta párom, hogy szerinte néhány hónap. Ez számomra logikátlan, mert mi érezzük és tudjuk, hogy milyen a kapcsolatunk, de mindegy. Eltelt pár hét és párom véletlenül elszólta magát, hogy az anyja amúgy is azt mondogatja ha rólam van szó, hogy dobjon ki. Visszakérdezetem hogy ezt mégis miért? Erre jött a helyesbítés hogy csak egyszer javasolta mikor összekaptunk valamin... Tovabbra is az anyuka van mentesitve, hiszen ő jó ember és joga van velemenyt nyilvánítani (rólam, ismeretlenül). Közben megszokottá vált, hogy kb minden második hétvégén párom elmegy az anyukájához családi ebédre, amire ugye én nem vagyok hivatalos, de hogy együtt tudjunk lenni hétvégén, én addig nála kuksolok, addig takarítok vagy főzök... Utóbbi hétvégén anyuka felhívta a páromat és kérdezte mit főzzön neki, párom mondta hogy semmit mert én főzök, erre anyuka vihogva megkérdezte, hogy "miért tud főzni?". Majd ezt még tetéztük múlt héten, mikor is párommal töltöttem volna a szabadnapom de anyukája délután át kellett jöjjön valami ügyintézés miatt hozzá. Így mondtam, hogy inkább haza megyek, mivel tudjuk hogy nem akar találkozni velem. Erre párom azt mondta, maradhatok, majd maximum addig bemegyek a szobába, amíg ott van az anyja. Most komolyan, csak szerintem megalázó??? Miért utál ennyire ismeretlenül? Kérdeztem a párom is hogy mit ártottam neki, miért ilyen már ismeretlenül velem? Erre az a válasz, hogy joga van bármit véleményezni és gondolni és ha ő vagy én úgy akarom akkor sose kell majd találkoznom vele. De szerintem ez nem normális...
25N, 26F
Figyelj, te tényleg egy ilyen töketlen muksóra akarod pazarolni az életedet?
Komolyan, én már rég kivágtam volna. LAZÁN asszisztál hozzá, hogy az anyja megalázzon... de ha ez neked jó.
Itt nem az anyosod a hibás, hanem a párod..
De mielőtt elkezdem, lehet, hogy előtted sok ilyen 4-5 hónapos kapcsolatai voltak, a következő monológ akkor érvényesül, ha 1 év után sem változik:
Forditsuk meg:
Anyukád azt mondja, hogy nem kíváncsi a párodra, és ez neki rosszul esik, de kitől várná a megoldást? Tőled vagy anyukádtól? Persze, hogy tőled, neked kéne eldontened, hogy tökösebb leszel, majd rendre utasitod anyukádat, vagy még nem nőttél fel eléggé egy párkapcsolatra, és nem tudod elengedni a párodat, mert ő látszólag szenved.
Na most, hogy szemléltettem, szépen döntés elé állítod a pasid, mondod, hogy lelépsz, mert nem anyucitól akarod tudni, hogy milyen pózban dughattok.
A "párod" sem normális,az anyja meg pláne nem.
Még most szállj ki ebből a rémálomból.
Ha megváltoznának a későbbiekben,amire nem sok esély van,akkor is ciki lenne ezek után a szemükbe nézni.
Nagyon jól kifogtad az anyóspajtást, ez tény.
De ennél sokkal aggasztóbb az, hogy a párod egy nagyra nőtt óvodás, aki a legkevésbé sem vesz téged komolyan és nem tisztel, nem áll ki érted.
Én egy napot nem tennék még bele ebbe a kapcsolatba. Hagyd a fenébe.
Tényleg nem az anyjával van baj, hanem a pároddal.
Ezt egy normális felnőttnek sem kéne engednie.
Igenis meg kéne mondania az anyjának, hogy de, ő a párom, komolyan gondoljuk, vagy úgy jössz fel, hogy ő is itt van és bemutatom, vagy ne is gyere akkor.
Ez, hogy átküld egy másik szobába nagyon gáz.
Meg hogy az elején hazudott.
Miért nem mondta meg őszintén, hogy figyelj , ez van, ilyen az anyám, sajnálom. Nem kellett volna hazudgálni, hogy alig várja, hogy megismerjen..
A másik dolog, hogy ezek után is tökéletesnek látja az anyját..
És még a kapcsolat legelején vagytok.
Mi lesz később? Mindig az anyja szava lesz az első és ő lesz neki a fontosabb.
Ilyen hozzállással én tényleg nem terveznék semmi komolyat, lelépnék inkább, kínlódjon vele más.
Tényleg ne szivasd magad ebben a helyzetben, tanulj azok hibáiból, akik ilyen kapcsolatba házasodtak és vállaltak gyereket.. Sosem lesz jobb, mindig a mama lesz az első, aki kitartóan fog utálni ok nélkül.
btw 25 éves vagy, ami nem sok, de nem kéne elcsöcsölni éveket egy ilyen kilátástalan kapcsolatban, mert azon fogod kapni magad, hogy már 30 vagy és se gyerek se férj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!