Már belebetegszem, vagy csak én gondolom úgy hogy ez kicsit sok?

Nem tudom túltenni magam a történteken. Férjemmel 4 éve vagyunk együtt, 2,5 éve vagyunk házasok és van egy 2 éves kisfiúnk!

A gond, hogy apósom (szegény februárban) elment... és Anyósom egyedül maradt a házukban és hiába laknak egy faluban a Sógorommal, alig látogatja de ez mindig így volt. A felesége már kivonta magát a forgalomból, sosem megy át de a sajat családjával minden nap beszél és találkoznak, ott alszanak, együtt nyaralnak, ajándékoznak! Ő szerintük az normális, hogy a másik családban mikor volt esküvő 100 ezret vittek ajandékba plusz a meghívókat is ő intézték, nálunk 10 db kaparós sorsjegy volt az ajándék amivel 3600 ft-ot nyertünk úgy hogy abból 2 amúgyis le volt kaparva!

Még több száz ilyen példa van de a legfájóbb, hogy amíg meg nem született a kisfiunk addig mi mentünk a Sógoromékhoz az totál természetes volt nekik ők sosem jöttek fel Anyósomékhoz mert ha hazamegyünk akkor ott pakolunk le és ott vagyunk. Mióta megszületett jópárszor voltunk otthon és már 3.-4 látogatás után irtak hogy hogy képzelrm hogy mindig nekik kell jönni és én hányszor voltam magamtól stb. Németországban élünk, minden szabadságünk ott töltjük, ez a hála.

Azt hiszik mi tele vagyunk pénzzel de hogy úgy rendesen.

Egyszer foglsltunk egy wellnes hétvégét mert még oda se jutottunk el és Anyósom kitert a hitéből, hogy ez minek kell nekünk, meg hol? Meg hogy miért???

Mindig éreztem hogy Apósom szeret csak de mikor ezt jeleztem a férjemnek azt hitte, hogy csak nem akarok menni hozzájuk mert ők tényleg falun laknak ahol semmit nem lehet csinálni mi pedig az én családom városban 130 arrébb.

Mindig fárasztó így menni, hogy itt is ott is legyünk és mindenkinek megfeleljünk.

Férjem nem keresi a testvérét mert régen is ha csörgött a telefon már tudta hogy pénz kell. 1,5 évbe telt mire visszaadtak 90 ezer ft-ot és közben mindenhol voltak mi egy hétvégét nem tudtunk eltölteni sehol (NEM pénz miatt) ez Anyósom szerint tök rendben van meg az is hogy mikor úgy döntöttünk visszakérjük a pénzt akkor Anyósommal átvételi elismervényt irattak alá.. undorító!

És sorolhatnám még!

Biztos hogy én és mi is hibáztunk de nem tudom miben. Az esküvőnkön egyértelmű volt a férjemnek hogy a testvérét kéri tanunak erre mikor felhívta félvállról annyit mondott: Biztos..!

Utána hallottuk hogy el se akartak jönni! Stb.. de ami az ire a pontot feltette az az hogy pár napig a férjem dolgozott én előre mentem hozzájuk, és utolsó nap mikor már a férjem indult volna haza hozzánk akkor Anyosom kimutatta az igazi énjét őrjöngve üvöltött velem, szídta a családomat, még a férjem is a saját fiát, és ezek után úgy döntöttem átmegyek "hozzánk" a városba a nénjémék elvittek mielőtt agyvérzést kapok az Anyósomtól. Ezt az hozta ki belôle hogy a nénjém a kislánya és a férje úgy gondolták eljönnek meglepni a kisfiamat szülinapja alkalmából. 1-2 órát lettek volna ott. Elkezdte szídni őket mikor meghallotta aztan az egész családomat, földhöz vágta amit főzött meg a fakanalat is, a 2 éves kisfiam sírt mert megijedt és nem hagyta abba közölte tőlem kap agyvérzést és mindent mondott amit el lehet képzelni és még ő közölte hogy a férjem ne is hívja és vége a skypeozásoknak! Stb..

Hozzá kell tenni úgy üvöltött velem hogy először csak pislogtam és hallgattam meguntam akkor visszakiabáltam neki és még a 2 éves unokahugom is a szájára vette. Én voltam a sz.r hogy ezek után nem maradtam hogy másnap 3-asban ott üljek és sütit ezyek a kisfiam napján...