Anyósom nem tartja tiszteletben a kérésünket az unoka nevelésével kapcsolatban, érzelmileg zsarol, mindenen megsértődik, mindent elvár, de ő nem segít, nem tudom mit tehetnék?!
Kisfiam lassan 3 éves lesz és anyósommal a kapcsolat sajnos egyre nehezebb.
Szerencsére vagy sajnos nem lakunk közel egymáshoz,majdnem 1 óra a távolság autóval,ezáltal nem tehetjük meg,hogy minden nap odautazunk,csak,hogy láthassa az unokáját.
És itt kezdődik a probléma...
Én egy eléggé önállő anya vagyok,sajnos rá is vagyok,voltam kényszerülve,ugyanis férjem rengeteget dolgozik,anyukám nem él,anyósék pedig nincsenek a közelben.Segítségem az első pillanattól kezdve nem volt,de soha nem panaszkodtam,pedig az első fél év rettenetesen nehéz volt a kisfiammal.(hasfájás,kórház,aztán a fogzás,stb...)
A lényeg,hogy bár anyós szerette volna látni az unokáját,nem erőltette meg magát,hogy eljöjjön segíteni,viszont azt elvárta volna,hogy hetente akár többször is elautózzunk a gyerekkel,csak,hogy egy kicsit láthassa az unokáját.Ha véletlenül el is jött hozzánk nem érdekelte a napirendünk,ő épp akkor akart sétálni vele,amikor kedve volt (csak akkor volt el a babakocsiban,amikor aludt),mindenben bennem kereste a hibát,azért sír a gyerek,mert éheztetem,azért nem alszik,mert rossz helyen van az ágy,mert nem illóolajozok,mert én mindent rosszul csinálok stb...Amikor hulla fáradt voltam meggyanúsított,hogy depressziós vagyok,pedig csak hónapok óta 1-2 órát aludtam egyhuzamban...
Ezeket csak azért írtam le,hogy az előzmények által jobban meg lehessen érteni a helyzetet.
Kisfiam sokáig nagyon anyás volt,nem is fogadta el anyóst legalább 2 éves koráig,aztán szerencsére ahogy nőtt,úgy változott ő is,már sokkal barátkozóbb,a mamát is nagyon megszerette.
Ennek örülök is,nem is ez a probléma.
Sajnos anyósom egyre csúnyabban viselkedik.
Nem bírja elfogadni,hogy nem lathatja az unokáját minden nap,hetente 1x így is találkoznak.Mivel a férjem sokszor hétvégén is dolgozik,nem tudjuk megoldani,hogy állandóan menjünk hozzájuk,ő pedig elvárná,hogy egyedül vigyem el a fiamat.Mondtuk neki,hogy nem,mert a kisfiam rosszul van az autóban,nagyon nehezen viseli az utat,inkább olyankor jöjjön el ő.Megkaptam,hogy hogy képzelem,hogy ők 60 évesen ide fognak autózni,nálunk nincs udvar,itt nem lehet szabadon játszani,mi magasan lakunk,ők nem tudnak feljönni a lépcsőn...Hívogat telefonon,bőg,hogy mi eltiltjuk tőle az unokáját,miért költöztünk olyan messzire,ő a 3 év alatt sosem vigyázhatott rá egyedül.(ha elmegyünk hozzájuk együtt megyünk,egy kis faluban laknak,hova menjek el,hogy ő egyedül unokázhasson?),ő pedig ha véletlenül eljött hozzánk mindig az utolsó pillanatban szólt,véletlenül sem úgy,hogy esetleg tudjak tervezni valamit,hogy esetleg én is gyerek nélkül el tudjak intézni valamit.
Állandóan kesereg,panaszkodik,nem tartja tiszteletben,amit kerünk tőle,egyfolytában eteti a gyereket,hiába kértem,hogy ebéd előtt fél órával ne adjon neki csokit,stb...de már ott tartunk,ha megérkezünk,akár reggel 9-kor is képes húslevessel etetni,addig amíg a gyerek rosszul nem lesz.
A legroszabb az egészben,hogy elkezdett a gyerekkel üzengetni.
Mostanában kisfiam nehezen jön haza bárhonnan is,sokszor sír,hisztizik,hogy még maradna.Anyósom ahelyett,hogy segítene,még buzditja a gyereket,hogy aludj itt a mamánál,kérd meg anyádat,hogy engedje meg,hogy itt aludhass,amikor meg nemet mondok,akkor en vagyok a rossz a gyerek szemében es anyósom ezt direkt csinálja.
Probáltunk beszélni vele,férjem is,en is,hogy ne csinálja,de csak megsertődik es folytatja tovább.
Mondtuk neki azt is,hogy nem fogjuk elvinni a gyereket,az volt a válasza,hogy a gyerek mennyire szeret náluk,ha mi nem engedjük majd jól elszökik hozzájuk...
Lehet régimódi vagyok,de nem szeretném 3 evesen,hogy ott aludjon tőlünk olyan messzire úgy,hogy nem töltött el velük 1-2 oránál többet,ráadasul ezt meg is kellene beszélni,nem ugy,hogy semmivel sem készülök,nincs nalunk a gyereknek meg egy valtóruhája sem.
Már nem tudom mitevő legyek,mert a gyerek szereti,de nem tartja tiszteletben a keresünket.
Mit mondhatnék neki,hogy megértse végre a dolgokat
?Szerinte mi rosszul neveljük a gyereket,mi rossz helyen lakunk és nem egyszer véletlenül fültanúja voltam,hogy a gyereket buzdítja olyan dolgokra,amiket nem engedünk meg neki.(amikor számon kertük rajta letagadta)
Mit tehetnék?
Olyan tanácsra lenne szükségem,ami megoldható is...Előre is köszönöm!
válasza:A másfél éves kislányomra egy hétig vigyázott az édesanyám. Kényeztette kedvére. Semmi baja nem lett a lányomnak.
A nagymama feladata, hogy kényeztessen. A szülőké, hogy következetesen neveljék a gyereket.
Ha nem követ el olyan "szabálysértést" ,ami a gyerek egészségét veszélyeztetni, csak "rosszalkodjanak" nyugodtan.
Nem tudnak helyrehozhatatlan "kárt" okozni a gyerek nevelésében az elfogultan szerető nagyszülők.
Nem kellene görcsölnöd.
A találkozások időpontját meg kell beszélni. De nem idegesíteném magam azokkal az apróságokkal, amiket leírtál.
Vidéken még akár kacsaúsztatóval is találkozhat, és fára is mászhat, a padláson és a pincében is játszhat. A vidéki élet tele van olyan élménylehetőségekkel, melyeket a városban soha nem kaphat meg.
Abban a környezetben rengeteget tanulhat, és megtanulhatja a természetközeli, természetes életet is.
Lazíts már, az Istenért! :-)
válasza:Jesszus!Mintha valami robotok írnák a válaszokat."Azonnal leteszed a telefont"meg ilyenek.Hol éltek ti? Tahófalván? Miért kell itt mindig a kérdezőt arra buzdítani, hogy küldje el a rokonságot meleggebb égtájra ha nem tetszik valami?
Ez pont olyan történet ahol mindkét felet meg lehet érteni.A nagyszülők szeretnék ha többet lenne ott az unoka akit szeretnek és a gyerek is viszont szereti őket.
A mama úgy gondolja, hogy a nekik kényelmesebb lenne és a gyereknek is jó lenne egy családi házban ahol ki tud menni az udvarra homokozni, bogarászni, kavicsot gyűjteni, nyáron pancsolni.......Meg lehet érteni, hogy akik így élnek nehezen viselnik egy panellakás körülményeit.
Ezek a nagyszülők akár ottalvásra is vállalnák az unokát ami a szülőknek is szusszanást jelentene.
Mások itt azért panaszkodnak, hogy nem számíthatnak a nagyszülőkre....
Ami a szabályokat illeti a nagyszülők mindig is elkényeztették az unokákat, de a gyerek gyorsan megtanulja, hogy amit lehet a mamánál azt nem biztos, hogy lehet otthon.
Nyilván kellemetlen egy órás utazás a gyereknek de ahogy nő egyre jobban fogja viselni és az ott szerzett élmények kompenzálják a utazás kellemetlenségeit.
Én is aggódtam amikor a szüleimnél voltak a gyerekek.(400km).De idővel mindegyik fél hozzászokik és ahogy nő a gyerek és önállóbb annál könnyebb.!
válasza: válasza:Köszönöm szépen mindenkinek a válaszokat.
Látom,nem vagyunk egyformák,mindenkinek különböző a véleménye is.
Ahogy irtam is,eltiltani és a kapcsolatot megszüntetni nem szeretném,mert a gyerekemmel nem szeretnék kitolni,azért is kértem tanácsot,hogy intelligensen hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet.
Itt nem arról volt szó,hogy a 3 éves gyerek ott aludhat-e a mamánál vagy sem,hanem arról,hogy a mama nem tartja tiszteletben a döntéseinket,felülbírálja azokat és az utóbbi időben a gyereket használja fel a céljaihoz.
Én is tisztában vagyok vele,hogy a gyereknek jót tesz 1-1 nagyszülőknél töltött hétvége vidéken,kell a fejlődésükhöz,hatalmas élmény tud ez lenni,DE nem ennyi idősen,mivel én ismerem a gyerekem,tudom,hogy nem hagynám ott nyugodt szívvel tőlem 1 órányi autóútra.Nem a szomszéd faluban laknak,ha bármi gond van ugorhatnék.Mondtam anyósomnak,hogy ősztől óvoda,én dolgozni fogok,úgyis lesz rengeteg szünet amit meg kell oldanunk,akkor már a gyerek is idősebb,önálóbb lesz,remélem számíthatok a segítségére.Arra persze nem válaszolt semmit sem!
Ez itt a probléma!Szerintem a jó nagyszülőre lehet számítani,nem csak a gyereket szereti,hanem a szülők igényeit is figyelembe veszi,erejéhez mérten segít,ha szükség van rá es nem folyton a menyben keresi a hibát.
Így azért nehéz nyugodt szívvel rábízni az unokát,ha szerinte minden amit én csinálok rossz...
Okosabb sokkal nem lettem,igen,valóban én vagyok az anyja,a döntéseket én hozom,de nehéz olyan emberrel,aki csak a saját igazát fújja...
Köszönöm a válaszokat még 1x!
válasza:egyetértek abban, hogy aludjon máshol is a gyerek. DE ne olyan helyen, ahol a szülő ellen nevelik a gyereket és direkt addig etetik, míg rosszul nem lesz.
A zsarolásoknak abszolút nem engednék, eleve föl sem venném a telefont :D
ha váratlanul megjelenik, én nem nyitnám ki az ajtót. Nem kötelező otthon lenni.
Jelezd, hogy hozzátok csak bejelentéssel lehet menni. Ha ez nem sikerül, és egyszer pórul jár, hidd el, nem fog megint órákat utazgatni a semmiért.
válasza:hiába pontozzátok le 16 -ost. teljesen igaza van.
Itt anyós részéről az anya tekintélyének teljes aláásása folyik. Minden rossz, amit ős csinál és az, hogy szándékosan az anyja által tiltott dolgokra buzdít...
Nézd kérdező: Még nagyszülők nélkül is jobb a gyereknek, int egy ilyen viperával összezárva.
válasza:Én simán szembeszállok anyóssal, ha olyat csinál ami nekem nagyon nem tetszik. De nem mindenben, néha hagyom kibontakozni. Pl. felőlem ehet reggel 9-kor nála a gyerek húslevest, de ne merje tömni.
De ebéd előtt nincs nasi. Szóval az arany középút. De ha engem minősítget, akkor azonnal leállítom. Pl. én is megkaptam h hul.eség hogy nem etetem húslevessel 3 hósan. Tudod mit mondtam? Mivel vitázni nem érdemes, mert nem érti meg az észérveket...Szóval azt mondtam, hogy lehet, de ÉN döntöm el! :D
Ha olyan dolgot engedne, amit máshol sem engednék akkor beleszólok. Pl. ne ültesse az asztal tetejére, mert lehet h ott nem esik le, de máskor is meg fogja csinálni. Ellenben fára mászhat, hiszen életkorából adódóan ezt a tevékenységet csak akkor tudja csinálni, ha én viszem olyan helyre. Sértődêse nem érdekel. Őt sem izgatha ha engem sért meg. :D
Alvàs téma, és az ellenetek hergelés megint más téma. A gyerek előtt mondanám, hogy jó lenne ha befejezné mama a buzdítást, mert NEM engedem meg akkor sem, pláne hogy nem erre készültél. De máskor lehet róla szó, ha ELŐRE megbeszélitek. A hergelés más têmàban meg attól függ, hogy mi a téma tárgya. Lenne olyan, ami után mondanàm, hogy legközelebb jöjjön ő, mert egy darabig nem mentek. De lehet olyan is, ami felett szemet húnynék. ;)
válasza:Köszönöm mindenkinek a válaszokat,a tanácsokat,azért sokan megértették,hogy a kérdésem lényege mi volt,remélem pozitívan tudunk változatni a dolgokon a jövőben.
Aki pedig csak kötekedni és engem hibáztatni akar csak gratulálni tudok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!