Miért nem hagy minket élni? Hogyan értessük meg vele, hogy ne akarja helyettünk élni az életünket?

""Végül nem tették fel" "

Ja, annyit kell mondani, itt nem lesz fúrás. Kedvesen, mosolyogva :)

Tutyimutyik vagytok. Ha valaki úgy viselkedik, mint egy erőszakos barom, akkor erőszakos baromként kell helyre tenni, mert másból nem ért. Minek is foglalkozna, ha csak mondogatjátok, meg stb. A férjed legközelebb kimeredt szemmel nézzen rá mint egy pszichopata és lassan tagoltan kérdezze meg tőle, hogy Mégis mit nem fog fel azon, hogy NEM lesz oda feltéve? Sőt még az is lehet, hogy sehova se lesz feltéve, hanem kibässza a kukába az egészet, mert nektek mindenhol elég a fény.

Nem szép dolog, de van aki csak ebből ért és a te anyósod pont ilyen.

Nehéz az ilyen emberekkel, de ki kell jelölni a határokat és tartani magatokat amellett.

Ő és após a ti házatokban vendég, nincsen joguk rendezkedni, fúrni-faragni stb. Ha nem tetszik, akkor ott az ajtó, nem kell jönni többet.

Én nem engedném, hogy beleszóljanak az életünkbe.

Ha kell, akkor minden alkalommal elmondanám, hogy felnőtt emberek vagyunk, már döntöttük, feleslegesen próbálja megmondani mit tegyünk.

Ha látja,hogy sosem hallgattok rá és mindenben kitartotok az elképzelésetek mellett, akkor idővel hátha megunja.

Nagyon aranyos amúgy, hogy segíteni próbál, de ilyenből én nem kérnék. Én sem mondom meg nekik, hogy mit csináljanak,miben hogy döntsenek, ő sem tegye, főleg ha nem kérdezte senki.

Kedves Kérdező, sajnos ismerek hasonlóembert,mint anyósod, szerintem ez a szintű tapintatlanság és tolakodás már pszichés tünet, de akárhogy is van, alényeg sajnos tényleg az, hogy semmiből nem ért, csak az olyan szinten durva helyretételből, ami a normális embertől alapesetben teljesen idegen:( Ezért te mindenképpen rosszul fogod érezni magad, ha nagyon durván helyreteszed,akkor azért,mert bántani fog a lelkiismeret, ha viszont nem teszed meg,akkor meg

azért,mert továbbra is folytatja az elviselhetetlen, erőszakos dolgait.

Nagyon szerencsés vagy egyébként, hogy férjedet is zavarja, ez a történet még sokkal szomorúbb lenne, ha férjed szerint anyukája csak jót akar,és hát ő ilyen, és te fújod fel az egészet..... na akkor semmi jó nem várna rátok. Így még talán van esély.

"Erre szólt az apósomnak, hogy hozza a fúrót, és szerelje fel a konyhaszekrény alá."

Na, egy ilyen mondattól kitérnék a hitemből, azt hiszem!

Alapesetben a békesség híve vagyok, de itt alighanem emelt hangon közölném vele, hogy ebben a lakásban csak én fúrok, vagy akinek erre engedélyt adok.

Ha máskor is szóba hozná, hogy majd fölteszik, akkor azonnal emelt hangon szólnék vissza, hogy a maguk lakásában rendezkedjen, ne a miénkben. A sokadik ilyen eset után lehet, hogy hozzávágnám a LED-sort, hogy vigye ahová akarja, mert ebben a lakásban SEHOVA nem lesz föltéve. Vagy a szeme láttára dobnám ki a kukába.

Tényleg tutyimutyik vagytok. :D

Jó hogy a férjed melletted áll, de legyetek határozottabbak. Én is simán megmondom az anyósomnak ha bajom van, nem várok a páromra, hogy intézze el, hiszen az én bajom. ;)

Hasonló eset: Megvettük a lakásunk(Szülői segítség nélkül, tehát TÉNYLEG saját) Kis panel, apró fürdőszoba. Anyós jön, hogy vegyübk fregolit(Kád felé akasztott ruhaszárító). Először csak szimplán mondtam, hogy nem veszünk, mi nem szeretnénk. Erősködik erre. Még kedves vagyok, elmagyarázom, hogy miért nem.Engem zavar, mert sokszor csak zuhizunk, penészedne a fal, van máshol is hely a ruháknak. De csak erősködik. Mondom h meg nem is tetszik. Itt kezdett besértődni, h milyen vagyok, hiszen nekik is volt, meg régen mindenkinek, akkor nekünk is jó lesz..Na itt felkaptam a vizet és mondtam. Nem érdekel h kinek mi volt, mindenki azt rak a SAJÀT lakásàba amit akar, de NEKÜNK NEM LESZ. PONT.

Azóta 10ed annyit se szól be. :)