Akik elköltöztek végül anyóstól, hogyan váltak el? Haragban?

Ne válj el haraggal!

Nem hiszem, hogy irigy lenne, hanem inkább sajnálja, hogy elmegy a gyereke, ezért tesz esetleg kellemetlen megjegyzéseket.

Legyél nagyvonalú, köszönd meg, hogy ott lakhattatok és kész.

Ha nem okvetlenül muszáj, akkor ne vidd kenyértörésre a dolgot, a férjednek sem esne jól és ha gyereked van vagy lesz, annak szüksége van a szerető nagyszülőkre.

Nekem az anyám követett el ellenem hatalma hibákat (de lehet, hogy inkább bűnöket) de annyira imádta az unokáját - az életét adta volna érte - hogy megbocsájtottam neki.

Igen, haragban.

Mikor összejöttünk, anyuka azzal kezdte páromnak, hogy majd miből fog nekem cuccokat venni, miből hív meg ide-oda stb. Jó kezdés, nem? Ott eléggé a pénz körül forgott minden. Párom fizetésének a 80%-át elvette (lakbér és kajapénz néven), de még azt a keveset ami megmaradt páromnak is számonkérte rajta, hogy hová lett. Aztán később elkövettem azt az orbitálisan nagy hibát, hogy egy családi balhé miatt odaköltöztem anyósjelölthöz. Rövid időn belül átláttam mi megy ott, anyuka ki sem mozdul "mert fáj a lába" a fia ment mindenért, bevásárlásokkor rendszeresen balhézott, mert nem annyi pénz fogyott amennyit ő eltervezett (Évek óta nem jár boltba, nincs tisztában az árakkal). Engem is sokszor elküldött magának ruháért, fehérneműért (enyhén kínos, hogy te veszel bugyit az anyósjelöltednek....) aztán rendre hisztizett egy sort mikor hazaértem, mert hogy nem ilyet kellett volna venni.

Rendszeresen dobálta ki a spejzból a lejárt ételeket, mert összegyűjtött mindent, majd elfelejtkezett róla é megromlott minden. A fagyasztója rég lejárt húsokkal volt tele, előfordult, hogy meg akartam csinálni egy onnan kivett csirkemellet ebédre, és konkrétan zöld volt. A jelmondata mindig az volt, "Ne a régit, mert az eláll" Mindig volt véleménye, mindig volt hozzáfűzni valója, mindig tudta mikor kell alkalmatlankodni.

Mikor megtudta, hogy szeretnénk idővel külön, és összeköltözni szinte kirobbantotta a 3. világháborút. Mert mi sose fogjuk tudni eltartani magunkat, mert én nem is tudok főzni, mert nem tudunk takarékoskodni, meg én amúgy is ki fogom csinálni páromat és akkor majd fut vissza hozzá stb....

Az egyik, édesanyámat érintő megjegyzésekor lett elegem. Rólam tudni kell, hogy nagyon sokáig tűrök, de ha egyszer betelik a pohár akkor robbanok. Szépen felálltam az asztaltól, közöltem vele, hogy a családomhoz semmi, de semmi köze nincs, majd mikor kezdte volna a fesztiválozást, leállítottam, és a fejéhez vágtam mindent amit addig lenyeltem.

Majd közöltem párommal, hogy egy héten belül hazaköltözöm, nyugodtan jöhet velem, ha szeretne, édesanyám bele fog egyezni, de én ide többet nem jövök vissza. Párom jött velem, fél év sem kellett és el tudtunk menni anyukámtól albérletbe.

Anyósjelölt az elején még zaklatta a fiát, hogy úgyis megbánja, hogy így lelépett, meg én úgyis ki fogom őt dobni, de aztán rájött, hogy felesleges....

5 éve vagyunk együtt, 1 éve jegyesek, biztos majd csak úgy kidobom a páromat.

Bocsi a kisregényért, így talán átlátható, hogy terjedelmesebben kifejtettem. :)

A te anyósod nem irigy, hanem féltékeny. Elviszed a kicsi fiacskáját, hát mi lesz vele akkor?