Ez milyen mondat egy anyóstól?

Utána már nem. Ameddig a gyerekemet szereti, jól bánik vele, én is szeretem. Kedvencét főzőm, elviselem a "hülyeségét" is, ha kell.

Ha már nem szereti, tiszteli, nem méltón bánik a gyerekemmel, látni sem akarom többet.

Elfogadom, szeretem, ha boldog mellette a gyerekem. Ha nem, többet nincs bejárása hozzánk.

Normális felfogás.

Nem tudjuk, mire volt ez a mondat a válasz.

Ez bántó lehet, de fiús anyaként mondhatom: pillanatnyilag korrekt gondolkozás. Az én fiaimnak is voltak már barátnői, elbeszélgettem velük, tudatosan tartom a távolságot, ezt a srácok is tudják. Ha majd lesz esküvő, pláne unoka, akkor lányomként tekintek majd a menyemre, és igyekszem objektíven tekinteni rá (azért nem könnyű, mert én a fiamat szültem meg és neveltem fel, hozzá kötődöm érzelmileg erősebben, tudatosan kell arra figyelnem, hogy ne álljak automatikusan az ő oldalára.) Tudomásul kell venned, hogy a szüleidnek te maradsz a lányuk, a vő vagy marad, vagy nem, az anyósnak pedig a férjed mindig a fia marad, te vagy/leszel a meny, akinek a személye akár változhat is.

A szeretet nem alanyi jogon jar.

Majd ha latja anyos, hogy valoban erdemes vagy a szeretetre, es nem a te hibadbol valtok szet a paroddal, akkor majd utana szivesen lat majd teged. De ehhez ido kell.