Összevesztem az apósommal, most mi legyen?

Soha, senkivel nem szoktam veszekedni és nem tudtam elképzelni, hogy hogy lehet családon belül úgy összeveszni, hogy ne menjenek egymáshoz a családtagok. De tegnap eljutottunk arra a pontra apósommal, hogy nem óhajtok többet az ő társaságában lenni.

3,5 éve ismerkedtünk meg a párommal, az apósom az első perctől kezdve sérteget, de soha egy szót nem szóltam, mert az ő családjukban az a divat, hogy após oszt, aláz mindenkit, és mindenki kussol.

Tegnap viszont 3 hónap után az én unszolásomra átmentünk hozzájuk (50 km-re laknak). Ő megint a kocsmában volt, majd mikor hazaért, nekem esett, hogy utoljára milyen bunkó voltam és ő a büdös életben többet nem teszi be a lábát hozzánk. Na, én eddig a pontig bírtam és felvilágosítottam, hogy ő hányszor volt bunkó velem/velünk, nekem is van rengeteg dolog, ami rosszul esett, és én is kb. 20x már arra jutottam, hogy én se megyek hozzájuk többet. Aztán ment a vita, majd fogtam magam, hogy eljövök. Egyébként szülinapja is volt és az ajándékot se volt hajlandó elvenni, amit vittünk. Miután anyósom megmutatta neki, hogy mit kapott, közölte, hogyy minek vettük neki ezta sz.rt, 100 db van már neki belőle.

Ezt is minden egyes ajándékozásnál eljátssza és 100x megfogadtam már, hogy nem veszünk neki semmit, de tegnap is voltam olyan hülye, hogy mondtam, álljunk meg útközben és vegyünk neki ajándékot.

Nekem ebből elég volt, de a végén azt mondta, hogy ne hisztizzek, ő csak őszinte volt. de én egyszerűen nem bírom tovább ezt a bunkó stílust. Jövő héten anyósom szülinapja lesz, de n képtelen vagyok átmenni, semmi kedvem. A férjem azt mndta, ő se megy, mert neki sincs ezek után kedve. Viszont nekem lelkiismeret-furdalásom van, hogy szétcsesztem a családjukat...közben tudom, hogy nem. De ők sose szólnak vissza semmiért, mi meg egyszerűen nem ilyenek vagyunk, mi otthon mindent megbeszéltünk kulturáltan.