Legyek/legyunk joba aposommal es a csaladdal?

A ferjem szulei nagyon hamar valtak el, hatalmas perpatvarral; a csalad ket fele azota ki nem allhatja egymast, es ez meg nem kifejezes.

A mi kapcsolatunkat az apai csalad mar az elejen megbelyegezte azzal, hogy a mama kitalalta, hogy ugy nezek ki, mint a ferjem anyja, holott nem hasonlitunk jobban, mint akarmely ket ember. Ugy gondoltuk, az ido minket igazol es majd megbekelnek vele, ha latjak, hogy evek multan is szeretjuk egymast es boldogok vagyunk. De mar az elejetol ment, hogy "Ne kezdj vele, tiszta anyad, dobd ki, keress masikat, ugy jarsz mint szegeny apad..." - A dolog nem javult, mialatt mi lediplomaztunk, osszekoltoztunk, kesobb ossze is hazasodtunk (csak ketten, tanuk elott), most pedig mar evek ota elunk boldog hazassagban. A tavolsag pedig emiatt az ellentet miatt megnott a ferjem es a csaladja kozott, beleertve az apjat is, aki az uj felesegevel mar evek ota kulfoldon el es dolgozik. Most tartottak ott, hogy mar ket eve nem beszeltek, amikor hirtelen adodott a lehetoseg (egy kozos csaladi barat altal), a ferjem meg lett hivva a csaladhoz, pont amikor az apja is hazalatogatott a felesegevel.

Ott toltott egy egesz napot, es nagyon jol erezte magat. Azt mondta, eleteben most eloszor volt egyutt a csaladdal ugy, hogy senki sem marakodott vele, csesztette vagy neheztelt ra. Illetve biztos egyebkent is hianyoztak neki a rokonok.

Viszont valami nagyon erdekes dolog tortent. A rokonok (osszes neni-bacsi-unokatestver, meg a nagymama is) sorra, egyenkent kerdezgetni kezdtek, hogy velem mi van, en hol vagyok, hianyolnak am engem is. Mintha korabban mi sem tortent volna. Aposom is bevallotta, hogy engem mindig is nagyon kedvelt titokban, es vegul meghivott mind a kettonket jovo nyaron, 1-2 hetre Isztambulba, ahol most elnek.

Mit kellene tennem? Fogadjam el en is a meghivast? A ferjem azt mondta, nem menne el nelkulem. Illetve ugy gondoljuk, csak es kizarolag azert viselkednek mind most igy, mert attol felnek, megint nem latjak a ferjemet evekig.

En nagyon orulnek, ha engem is elfogadnanak, es olyannak latnanak, amilyen vagyok, es nem kellene az anyosom arnyekaban elnem tobbet. Viszont elegem van abbol, hogy bizonyitsak a semminek, es a ferjem is meg mindig nagyon haragszik az egesz csaladjara, habar szereti oket, es az elete teljesebb lenne veluk. Illetve attol felunk, hogy amint hozzaszoknak, hogy megint jo a viszony, visszavedlenek a regi onmagukka.

Gyereket egyebkent nem tervezunk meg az elkovetkezo evekben, hatha valakinek relevans.

Bocsanat, ha nagyon hosszu lett, es elore is koszonom a hasznos valaszokat.