Szerintetek ez normális? Hogy lehet ezt tapintatosan jelezni?

17 éves vagyok, a barátom velem egyidős, egy és fél éve vagyunk együtt. Mindkettőnknek első kapcsolat, ezért szeretnék tanácsot kérni.

Barátom édesanyja egyedül neveli őt, nagyon szoros a kapcsolatuk, ami engem nem zavar, hiszen szerintem is fontos a család. Anyuka szeret engem, általában kedves velem.

Ám, van egy-két furcsa dolog, amit nem tudok hova tenni.

A barátom szobájának ajtaját (ahol alszunk) nem engedi hogy becsukjuk, még estére sem. Megmondja, hogy hova menjünk moziba, és hányra. Reggelente, mikor meghallja hogy felébredtünk, egyből jön be a szobába beszélgetni (mi ekkor még az ágyban fekszünk, pizsamában, éppenhogy felébredve).

A múltkor este, mikor már lefekvéshez készülődtünk, fehérneműben feküdtem az ágyon. Anyuka beviharzott kopogás nélkül, és nem ment ki, még bocsánatot sem kért. Elmondta a mondandóját, és csak azután ment ki. Ez nekem nagyon kínos volt, mert azért a szerelmem anyukája előtt nem szívesen mutatkoznék bugyiban, meg melltartóban.

Ha a barátom nálunk alszik, fel kell hívnia az anyukáját, mikor felkelt, konkrétan be kell jelentkeznie. Abban az esetben, ha ez nem történik meg, az anyukája nem engedi őt el hozzánk.

Az anyukának meg van az én telefonszámom is, rendszeresen hívogat mindenféle ürüggyel, általában totál feleslegesen.

A barátomat nem igazán zavarja, hogy anyuja így rámászik, de engem nagyon, nincs magánéletünk.

Már nem is nagyon járok hozzájuk, nem akarok hálátlannak, vagy udvariatlannak tűnni, de jobbszeretem, ha inkább a barátom van nálunk, itt legalább nyugi van.

A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehetne finoman közölni az anyukával, hogy ez zavar?

Félek, hogy rámegy a kapcsolatom erre a barátommal!