Mit csináljak? Máshol is ekkora probléma, hogy mi legyen az unokák rajzaival/alkotásaival?
A sógornőm gyerekei 5 és 7 évesek, egyik ovis, másik iskolás. Technikaórán rengeteg apróságot készítenek, valamint az ovis minden nap rajzol is. Hétvégente anyósomhoz gyakran elhozzák megmutatni, hogy mit készítettek azon a héten. A nagymama mindig megdicséri, hogy milyen szép, a gyerekek meg persze mindig odaakarják adni a művüket. Tudni kell anyósról, hogy nem szereti az ilyen házi készítésű dolgokat, azt hiszi, hogy van ízlése, de igazából csak giccsel van tele a házuk, olcsó porcelán meg műanyag vackok. Eleinte még elfogadta a gyerekek ajándékait (de kirakva nem láttam sehol), aztán különféle ürügyekkel visszautasította úgy, hogy ne sértődjenek meg a gyerekek. Utolsó két alkalommal azt találta ki, hogy adják nekem a gyerekek amit neki vittek. Mert "én még nem kaptam semmit". Természetesen elfogadtam (egy kis festett üveg mécsestartó volt, aranyos, meg rajzokat adott az ovis). Anyósom viccesen meg is jegyezte, hogy majd ha jönnek hozzánk jövő héten szülinapot köszönteni, akkor megnézik, hogy hol kaptak helyet a művek.
Bevallom, én nagyon érzékeny vagyok a környezetemre, meg van, hogy mit hogyan szeretek, szerintem mi illik oda. A mécsestartó tulajdonképpen még tetszett is, az egyik rajzot meg beleraktam egy keretbe és az előszobába tettem. Kicsit kiakadtam mikor megérkeztek a vendégek. A nagymama odakísérte hozzám a kisebbik gyereket, hogy adja át az ajándékát. Egy hatalmas kartonpapírra ragasztott papírgalacsinokból készített kép volt. Lehet, hogy gonosznak tartatok, de nem olyan amit szívesen látok a lakásomban hosszútávon. Elfogadtam és megköszöntem, mert nem akartam megbántani a gyereket. Számomra egyértelmű volt, hogy a nagymama ötlete volt ez is, továbbpasszolta nekem az ajándékot, kicsit zavarban volt a gyerek és félénken adta oda, látszott, hogy ráerőltették. Persze, szülinapi ajándék meg minden, de eddig nem volt rá példa, hogy nekem akármit adtak volna. Utána azt mondta a gyereknek, hogy keressenek együtt neki valami jó kis helyet, és végül odament az egyik festményemhez és beletűzte a keretbe kívülről. Legszívesebben ráordítottam volna, mert egy nagyon régi és számomra fontos festményről van szó (dédim készítette), ő meg beletuszkolta azt a kartonpapírt. Mondtam finoman a gyerekeknek, hogy köszönöm, hogy gondoltak rám, de mivel elég kicsi a lakásunk, ahogy ők is látják, több ajándék a jelenlegieken kívül már nem nagyon fog elférni.
Másnap felhívtam telefonon anyóst, mert annyira dühös voltam, hogy meg kellett kérdeznem, hogy ezt miért csinálja. Ha nem akarja a gyerekek alkotásait, akkor miért nem mondja meg, miért hárítja rám. Utána már azt hallottam vissza, hogy én milyen ember vagyok, hogy leszóltam a gyerekek jó szívvel adott ajándékait. Azt mondta a gyerekeknek, hogy többet ne hozzanak nekem semmit és megmutatni se hozzák hétvégente, mert én nem érdemlem meg. Hát a pofám leszakad. Szerencsére a család minden tagjának egyértelmű, hogy azért műbalhézik, mert nem meri visszautasítani a műveket, engem sem ez a része érdekel, hanem, hogy a gyerekek megbántva érzik magukat. Férjem is csak nevet rajta, sógornőm se szólt soha a gyerekeknek, hogy ne erőltessék az ajándékokat. Gondolom úgy van vele, hogy elfogadja az ember a rajzokat, aztán el lehet rakni, nem muszáj kipakolni mindent. Csak anyósom csinál ebből ügyet. Régen mindig mondogatta, hogy jaaajj azért nem rakta még ki a rajzokat mert akar venni egy paravánt és arra kirakni mindet, meg mágneseket a hűtőre, hogy fel tudja pakolni a hűtő ajtajára... De igazából a gyerekek észre sem vennék, csak örülnek az átadás pillanatában, hogy ajándékozhattak. Ha valaki, akkor én megértem anyóst olyan téren, hogy nem akarja, hogy a háza tele legyen ilyen dolgokkal, de elég gonosz húzásnak tartom, hogy engem besározva merte csak megmondani a gyerekeknek, hogy ne hozzanak több kreálmányt.
Mit gondoltok? Mit mondjak a gyerekeknek, hogy ne érezzék magukat megbántva anyósom hülyesége miatt?
itt nem a rajzokról van szó, hanem, hogy anyós hárít, aztán mikor nem jön össze, a másikat akarja lejáratni a gyerek szemében
" Azt mondta a gyerekeknek, hogy többet ne hozzanak nekem semmit és megmutatni se hozzák hétvégente, mert én nem érdemlem meg."
itt ezzel van a gond, nem a kiteszem-nem teszem anomáliával.
Mondjuk meg sem lepődök, hogy 80% nem volt képes felfogni.
ezért kell egy felhő.
- gyerek! ez egy felhő. az anyósóm felhője. fotózd le az ostoba mikiegeret, töltsd bele anyós felhőjébe, s a sárkány otthon majd megnézi.
"odament az egyik festményemhez és beletűzte a keretbe kívülről. Legszívesebben ráordítottam volna"
"De igazából a gyerekek észre sem vennék, csak örülnek az átadás pillanatában, hogy ajándékozhattak."
Na látod, te magad írtad le a megoldást. Elment a család az ünneplés után, aztán szépen leveszed az odatűzött képet és elrakod a szekrénybe, a gyerek legközelebb nem fogja keresni. Ezért kár volt megbántani az egész családot. Felesleges volt közölni a gyerekkel, hogy ne hozzon többet (hidd el, megjegyzi az ilyet, bármennyire is finom voltál szerinted), és még feleslegesebb volt rinyálni az anyósnak, nagyon jól tudtad, hogy hasonló lesz a dolog kimenetele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!