Mit csináljak, ha ez engem zavar?

Jaj hát ez szörnyű, hogy így beszél a férjével... :(

Sajnos nem tudtok mit tenni max beszólni anyósnak hogyha ne adja isten ő is így fog járni, akkor ő se számítson tőletek jobbra.

Gonosz és csúnya dolog olyanért bántani, amiről nem tehet. De ha sérült, csökkent képességű, fogyatékos családtaggal/baráttal élsz együtt, akkor bizony elvész néha a türelem... hiába nem akarod bántani, hiába nem akarsz beszólni neki, mikor 0-24-ben te gondoskodsz róla, te foglalkozol vele, te tűrsz el MINDEN nehézséget, ami az állapotával jár, és eközben néha akadályoz a saját dolgaid elvégzésében, és egyetlen nyugodt perced sincs, mert még elalvás előtt is az jár a fejedben, hogy nem e fullad meg álmában, nem e felejti nyitva a bejárati ajtót másnap reggel míg te boltba mész, stb...

Minél több évet húzol le így, annál gyakrabban veszíted el a türelmed. 10-20-30 év így nem megvisel, nem, ez tönkretesz idegileg. Elképzelésed sincs, hogy mennyire nehéz annak, aki a saját szerettével akaratán kívül így viselkedik, mert hiába szereti (mert anyósod sem lenne köteles apósoddal lenni ám, ha annyira elege lenne belőle...), odavannak az idegei az állandó stressztől. Neked nyomasztó odajárni, juj de sajnállak, de belepusztulnál abba a felelősségbe és bűntudatba, amivel anyósod minden nap megküzd. Valóban semmi közöd hozzá, de ha téged ez zavar, akkor inkább járjatok át gyakrabban, és segítsetek be, amiben tudtok, hogy anyósod 40 év beteggondozás után leülhessen 5 percre pihenni. Mindjárt kedvesebb lenne mindenkivel.

Igen, az szerintem is jó ötlet, hogyha egy héten csak egy délután (2-3 órára) ki tudna szakadni anyósod ebből a mókuskerékből, akkor talán lelkileg feltöltődne.

Habár.... vannak olyan feleségek, akik ebbe nem mennének bele, mert mártírszerepben vannak, és a mártírszerepben tetszelegve cseszegetik a szerencsétlen beteget.