Miért jön a nevelési módszereivel, mikor láthatóan nem váltak be?

Anyósék 1 utcára laknak tőlünk, hetente egyszer átmegyünk, mert különben sértődés van, meg amúgy belefér nekünk. De férjem nem igazán vágyik haza, nem is érzi igazán jól magát ott. Ha ott vagyunk is, elfoglalja magát a számítógépen vagy velem foglalkozik, az anyjával nem igazán. Az anyja próbál neki mindig mesélni, hogy mi történt vele a héten meg bármiféle beszélgetést kezdeményezni, de ezek nem szoktak jól elsülni, mert férjem nem mutat túl nagy érdeklődést. Amúgy se jár át, pedig itt vannak nem messze, telefonon se hívja. Ennek az az oka, hogy ahogy ő fogalmaz "tönkre tették a gyerekkorát", most miért legyen toleráns velük. Elmondásából kiderül, hogy már egész kicsi korától kezdve verést kapott, ha valamit nem úgy csinált, ahogy szerették volna, az ő igényeihez egyáltalán nem alkalmazkodtak, neki mindig meg kellett felelnie a szüleinek. Sokszor azért is verést kapott, ha ügyetlen volt vagy feledékeny. Emiatt elvileg iskolában magatartási gondok is voltak vele (én nehezen tudom elképzelni, mert a legnyugisabb ember, akit ismerek, de persze lehet, hogy így volt), de ezekért is kapott otthon. Szóval sose volt jó kapcsolatuk. Most a 2 éves kislányunkkal járunk át,akit teljesen másként nevelünk. Mi folyton szeretgetjük, persze ha valami olyat tesz, amit nem szabad, akkor rászólunk, de sose kiabáltunk vele, nem is ütöttünk rá. Vannak szabályok, de nincs minden megtiltva és teljesen alkalmazkodunk a gyerek igényeihez. Egyszerű példa, hogy a gyerek délutáni alvását tiszteletben tartjuk, aludhat,amíg ki nem alussza magát és nem érdekel, hogy anyós megjegyzéseket tesz, hogy már megint milyen későn jöttünk, mert hagytuk gyereket aludni. Szóval időről időre megjegyzéseket tesz, hogy máshogy kéne nevelnünk, mert túlságosan az ő igényeihez alkalmazkodunk, több szigor és fegyelem és bizony néha 1-1 verésre volna szükség, hogy rendesen legyen nevelve ez a gyerek. Csak nem értem, miért ragaszkodik még mindig az ő elveihez, mikor látszik, hogy csődöt mondtak. Szerencsés az a látogatás,amikor nem vesznek össze valamin. Elég durva beszólogatások mennek, amit én sose mondanék a szüleimnek, de nekem szeretetteljes a kapcsolatom velük.