Anya szemmel láthatóan nem örül annak, hogy elkezdtem fiúzni, mit csináljak?

Most, 18 évesen volt az első randim, és látszott anyán,hogy annyira nem örül neki (mint pl én). Most jelentettem be neki, hogy megint találkozom azzal a sráccal, erre kérdezi: már megint? Tudom, hogy csak aggódik, és nem akarja elfogadni, hogy kezdek kitörni abból a burokból, amiben eddig éltem. Igazából sose örül annak,ha elmegyek valahova (bulizni még 1x sem voltam, barátnőkkel szoktam találkozni, tipikus jó kislány vagyok jó jegyekkel), úgy van vele, hogy inkább üljek Itthon, mint hogy csavarogjak. De élnem kell, élettapasztalatot kell szereznem, hogy később normálisan megállják a saját lábamon! Anya egyedül nevel engem és tesómat (20 éves, és ő mégnagyobb burokban él, mint én), az apukánk meghalt évekkel ezelőtt. Hogy mondjam el ezt anyának, hogy feleslegesen aggódik Ennyit, és hagynia kell, hogy normálisan éljem az életem?