Anyósom nem fogadja el a fiamat miattam, mit tegyek?

A férjemmel van két lányunk egy 4 és egy 2 éves,mind a ketten lábujjtól fejbúbig tiszta apjuk.Az anyósom nagyon szereti Őket.

Engem nem szeretett sohasem,ezt nagyon jól tudom.Szerinte én csak egy kellék vagyok,hogy kihordjam az unokákat,de másra nem vagyok jó.

Nagyon fiatal korunk óta együtt élünk a férjemmel és én mindig mindent elláttam amit kellett.Nem voltam és nem is akartam eltartott lenni.Egy időben nagyon próbáltam az anyósom kedvében járni,olyanokat főztem amit Ő szeret,beszélgetést kezdeményeztem,vittem autóval ahova csak kívánta,de ez sem ért semmit.Én elfogadtam ezt a helyzetet.

Amikor vártuk az első lányomat akkor nagyon megörült,fogdosta a hasam (ami nagyon idegesített,de nem szóltam),egészséges dolgokat etetett velem(nem szó szoros értelmében),kisruhákat vett.A második kislányunkkal is így volt.

De most 5 hete,hogy megszületett a kisfiunk.

Az anyósom a várandóság alatt ugyan úgy tett,mint az előző kettőnél,sőt büszke volt,hogy képes vagyok fiút is szülni(ezt Ő mondt így).

De aztán amikor megszületett a drága kicsi fiunk és az anyósom meglátta teljesen kikelt magából.

Azért,mert a kisfiunk rám hasonlít.Követeli vissza azt a pár darab ruhát amit a babának vett és azt mondta,hogy nem szereté,hogy a fiunkat vigyük hozzá,mert szégyenli,hogy ilyen emberre hasonlít mint Én vagyok.

A férjem próbált vele beszélni nem a szebb hangnemben,de elviharzott.

Mit tehetünk?