A barátom megkért, hogy lakjunk pár hónapig az anyukájával. Önzőség, ha nemet mondok?
Nem vagyunk egyszerű helyzetben, megpróbálom röviden leírni a lényeget.
Egy évig albérletben laktunk a barátommal, ami nem volt egyszerű, semmi esélyünk nem volt arra, hogy gyűjtögessünk, előre haladjunk. Közben az anyukája mindig mondogatta neki, hogy költözünk hozzá, mert ő egyedül él egy nagy lakásban és nekünk is jobb, hogy nem kell az albérlet árat kidobni az ablakon és neki is, mert nem lesz egyedül. Nekem ez az ötlet nem tetszett, a saját anyukámat is imádom, de vele sem tudok együttélni hosszútávon. Most pár hete az anyukája kitalálta, hogy ő kimegy külföldre dolgozni 3 évre és addig mi lakhatunk a lakásában, hogy tudjunk gyűjtögetni. Ebbe se szivesen mentem bele, tudtam hogy az élet nem ilyen egyszerű. Egy hónapot volt kint és most tegnap este szólt, hogy vasárnap haza jön, mert nem tetszik neki a munka.
Halás vagyok neki, hogy adott egy ilyen lehetőséget nekünk, de most nem tudom hogyan tovább. A barátom nem akar megint albizni és most nem is lesz az anyukájának munkája, ebből adódóan pénze sem, így nem akarja itt hagyni. Viszont én ismerem magamat és őt is annyira, hogy tudjam nem tudok vele élni.
A barátom azt mondja, hogyha igazán szeretem kibírok pár hónapot, de kizárt, hogy úgy éljek, hogy más mondja meg nekem melyik fogasra tehetem a kabátomat és melyikre nem.Ráadásul az anyukája iszik is, amit én nem tudok elviselni a környezetemben.
Másrészt az én anyukám is szeretné, hogy albérlet helyett otthon lakjunk és nagyon megbántanám, ha úgymond a barátom anyukáját "választanám." Alapból emiatt költöztünk külön albérletbe, hogy ne legyen vita ebből.
A barátom maradni akar, én pedig semmiképp sem akarok.
Ti mit tennétek ilyen helyzetben? Önzőség, hogy csak azt nézem nekem mi lenne jó és ezzel két tűz közé kerül a barátom? Azt is önzőségnek érzem egy kicsit, hogy úgy beköltöztünk a lakásba, hogy nem volt ott az anyukája, de hogyha visszajön megint egyedül hagyjuk, viszont boldogtalan lennék, ha vele kellene élnem.
Szerintem pár hónapot ki lehet bírni.
Jelenleg mi is a párom szüleinél élünk. Az anyukája nem ismeri a magánszférát, ha be van csukva a ajtó, ő akkor is beront, akár este, akár hajnalban, mert ő be akar jönni és kész. Láncdohányos és ezt a lakásban teszi. Én allergiás vagyok rá, folyamatosan fulladok tőle, de kimenni akkor sem megy ki, sőt, ha nem vagyunk otthon, akkor bent cigizik a szobánkban, mert onnan nézi a tv-t. Minden ágyneműnk ki van égetve a cigicsikkel.
Szóval van ennél rosszabb is, és mi 1 éve így élünk és valószínűleg csak kb. 9-10 hónap múlva tudunk elkezdeni gondolkozni a költözésen
Utálom az ilyen kapcsolatokat. Megkéne tudni beszélni, felmérni a helyzetet, elvégre felnőttek vagytok.
Nyafogás az egész.
Először is megkéne határozni a fontossági sorrendet.
Szükségetek van az albérlet árára? Nem fog rosszul esni, hogy hirtelen az-az összeg kimegy? Ugye valamit valamiért..
Ha nem hiányzik az összeg, vagy többet ér a nyugodtságod számodra, és a párod számára is akkor költözzetek.
Azonban ha nem tudjátok megbeszélni, akkor jobb idejében külön utakra lépni. Vagy ez lesz örökre.
Barátod maradni kar,hát maradjon . Te nem ,akkor költözz albiba vagy anyukádhoz!
Ennyire egyszerű
De pár hónapot kibirnék én is
Szerintem a barátod az önző a történetben+ az anyukák.
Nem értem miért kéne ott laknod az anyjával,csak azért mert a barátod szereted?
Egyértelmű,hogy 1 évet már kettesben éltetek és nem akarsz "visszafejlődni" és újra a szülőkkel lakni.Főleg nem az ő piás anyjával. Aki persze magányos és kb borítékolható ,hogy sosem "enged" majd külön költözni titeket, mindig lesz valami kifogás,hogy miért maradjatok.Amit a barátod be is fog venni..
Mindenképpen lépjetek már most szerintem. Különben később nehezebb lesz,hidd el nekem.
Ha a barátod nem akar veled menni,akkor ne menjen, maradjon az anyjával.De úgyis utánad megy szerintem,ha elköltözöl tőlük.
Spórolás terén annyit tudok tanácsolni,hogy igyekezzetek minél kisebb és kevésbé frekventált helyen lévő albit keresni. Hátha találtok olyat,ami mellett tudtok valamennyit félretenni.
Én biztos nem maradnék tovább az anyjával egy lakásban. Egyébként én nem bíznék benne,hogy tavasszal újra kimegy külföldre. Ha most is 1 hónap alatt feladta a kinti életet és hazajött,akkor úgysem fog menni később,vagy megint hazajön.Sokan adják fel,ő is ilyen ezek szerint.
Én azt nem értem, hogy miért akarja, hogy te is odaköltözz? Fél kettesben maradni anyukájával, vagy mi van? Ráadásul érzelmileg zsarol. Szerintem ez nem olyan bonyolult helyzet, amit ne lehetne normálisan megbeszélni. Neki is van hova menni, neked is, nem vagytok rákényszerülve semmire. Itt mindenkinek csak a kis érzékeny lelkével van a baj, ez nehezíti meg az egész helyzetet. Különben meg úgy lenne logikus, hogy mindenki megy a saját anyjához, és úgy gyűjtögettek.
Ui: egy alkoholistával én se laknék együtt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!