Menjek vagy maradjak? Vagy mit csinaljak? Sulyos anyosgond.

Kérdező, te össze-vissza hazudozol.

De ha úgy vesszük, hogy a férjedé a ház, ugyan meséld már el, mire költötte el a szülei házának az árát?

De remélem már nem is válaszolsz, mert elmentél világgá.

Kérdező, te nagyon nyomi lehetsz. A mamám az èn házamban lakik, amit a párommal KETTEN vettünk. Mondjuk nem sok közöd van hozzá, de èn nem szültem azért egy gyereket, hogy magamhoz láncoljak egy pasit, utána pedig terrorizálni próbáljam.

Ha van a párodnak egy csöpp esze akkor lecserél egy normálisra, aztán majd nyomoroghatsz egy albérletben vagy mehetsz tovább èlősködni a szüleid nyakára. Ha nem tetszik, nem kell az anyósnál lakni. Ennyi.

Nem mellesleg ha ennyi időd van a gyerek mellett érdemes lenne befejezned a sulit, hogy legalább a 8 általánosod meglegyen...

Ilyen stílussal meg írással nem fogsz normális munkát találni, èleted végèig pedig nem èlősködhetsz másokon. :/

Szerintem itt 2 lehetseges variacio van:

1. Igazat irt a kerdezo. Bar nem hiszem hogy valaki ennyire rosszindulatu es egocentrikus lenne. Ebben az esetben kivanom neki, hogy o is ilyen helyzetbe keruljon.

2. Troll. Nekem ez az opcio tunik a legvaloszinubnek. De lehet csak azert mert nem akarom elhinni, hogy vannak ilyen emberek...

De hogy a kerdesre is valaszoljak (menjen vagy maradjon a kedves kerdezo): MENJEN! Ha neked nem tetszik, hogy a ferjed az anyjarol is gondoskodik (hiszen a valaszaid alapjan te mindent megtudsz csinalni a betegseged ellenere) akkor ott az ajto. En a ferjed helyeben valasztas ele sem allitottalak volna, csak kiraktalak volna az ajton. Mi van ha a ferjed lesz ennyire beteg? Nem hinnem hogy akkor maskepp allnal a sz*ros s*gg kerdeshez. Ahogy te irnad: "ennyi" (ebbol a kis szobol is latszik mennyire muvelt egy ember lehetsz. Igaz, ennek semmi koze a kerdesedhez, de nem tudtam csak ugy elmenni mellette. Remelem nem haragszol meg erte)

Én csak egyetlen dolgot fűznék hozzá, amit még nem írtak le: kizárt, hogy te rákos vagy kérdező. És tudod, miért? Mert aki valóban a rákkal harcol, tudja, milyen az, amikor folyamatosan a halál gondolata kísérti az embert. Amikor nem tudod, hogy jövő karácsonykor/a gyermeked következő születésnapján/a házassági évfordulótokon vajon itt leszel-e még... ez az érzés leírhatatlan. A folyamatos fizikai tünetek már eltörpülnek emellett: a nonstop hányás a kemótól, a gyengeség, a kézremegés... stb. Ha valóban átélted volna ezt akkor

1. Senkinek nem kívánnád, hogy átélje, a legnagyobb ellenségednek sem, nemhogy egy gyakoris kommentelőnek, aki nem ért veled egyet.

2. Ezen a hatalmas gyűlöleten, rosszindulaton, ami benned van, fényévekkel túlmutatna, amit átélsz... hidd el, egy ilyen betegség kellős közepén teljesen eltörpülne ez az egész - vagy hatalmas empátiával, megértéssel fordulnál anyósod és az egész helyzet felé.

Egy biztos, neked gőzöd sincsen, milyen halálos betegnek lenni.