Menjek vagy maradjak? Vagy mit csinaljak? Sulyos anyosgond.

Én nem hiszek neked kérdező, mert akkor a kérdésbe is belefogalmaztad volna, hogy te is segítségre szorulsz.

A férjed előtt meg le a kalappal, örülj neki, hogy így áll hozzá a betegápoláshoz. Nem kívánom neked, hogy megtapasztald, de biztos lehetsz benne, hogy ha rászorulnál, téged is odaadóan ápolna.

Véletlenül nem az a fő gondod, hogy hozzámentél egy jóval idősebb férfihez, aki eddig csak veled foglalkozott és most a kis elkényeztetett, kényelmes világodban az anyós pofátlanul belehaldoklik?

Mert az nem természetes, hogy valaki egy éjszaka 3-4-szer kakál.

Talán nem ártana orvoshoz vinni!

Amúgy napközben ki van a szerencsétlennel? Csak nem te?

Mert a férjednek dolgoznia kell, hacsak nem nyugdíjas.

A fentieket pedig azért gondolom, mert a demencia úgy 70-80 év körül jelentkezik, akkor a férjed sem lehet 45-50-55-nél fiatalabb, te pedig ahogy írod 26 vagy.

Én is azt mondom mint a többiek, költözz el, nem vagy te odavaló, mert ilyenkor egy igazi feleség támogatja és nem pedig támadja a férjét.

Ellentmondasz saját magadnak. Indoknak hozod fel a betegségedet arra, hogy a férjednek veletek kellene foglalkoznia, nem pedig az anyjával, majd azt írod, hogy a betegséged ellenére ugyanúgy elvégzed a feladataidat és nem szorulsz a férjed támogatására.

Ja hogy a férjed testvérei magasról tesznek az anyjukra, és ez szerinted embertelen? Eddig az volt a bajod, hogy miért nem passzolja le a férjed is a demens "boszorkányt", hogy ne legyen útban.

Ha tényleg beteg vagy, azt sajnálom, de ettől még undorító a gondolkodásod.