A menyem jobban ragaszkodik hozzám mint a fiam. Miert van ez szerintetek?

"meg azt mondja en allandoan osutom az eszet mit kell csinalnia otthon pedig nem osztom csak segitek neg megkerdem miert nem csinalta meg"

Off: Mi ezért vettük vissza a kulcsot a szülőktől, és ezért költöztünk messzebbre, és ezért jelöltünk ki egy képzeletbeli határt, amit nem engedünk átlépni senkinek, mert a mi életünk, a mi házunk, és mi döntjük el, hogy abban a kevés szabadidőnkben mit csinálunk. Anyukám a mai napig nem heverte ezt ki, mert ő mindig csak segíteni akart nekem, amikor elmondta, hogy mit csinálok rosszul, vagy mit kellene még megcsinálnom.

Egyébként gyakran megyek hozzá, de amikor megpróbál belemászni az életembe, akkor tartok egy kis szünetet.

Megsértődik, de nem érdekel. (ennek ellenére azrét szeretem)

On: A joghurtos sztoriból kiderül, hogy tényleg kivételezel az egyik fiaddal, elég látványosan, hiába is tagadod. Ha nem így lenne, akkor két joghurtot vettél volna, ha meg egy van, miért olyan nagy baj, hogy a nagyobbik megeszi, amikor ott van?

Az én házam kezdetű sztori nagyon durva. A kisebbik fiad olyan pozícióban érzi magát, hogy ő megteheti, hogy ilyet mond a bátyjának. És a nagyobbik fiad azért sértődött meg, mert valószínűleg tényleg azt érzi, hogy a kicsi otthon van, mindent megkap, ő meg csak mehet dolgozni.

Mit gondolok erről az egészről? Azt, hogy nagyon elszúrtad a kapcsolatodat a nagyfiaddal, mert azt hiszed, neki kötelessége segíteni, neki kötelessége téged látogatni, és kötelessége az anyósodat köszöntgetni, és neki kötelessége a saját otthonában is mindent úgy csinálni, ahogy mondod. Nem az.

Amit a fiad a fejedhez vágott, az tökéletesen igaz, másik gyerekeddel kivételezel, és tényleg mindenbe beleszólsz.

Vegyél egy nagy levegőt, nézz magadba, és próbálj meg változtatni a hozzáállásodon. A hozzászólásaidban messziről üvölt, hogy a Zolikát elkényezteted, gondolom, mert ő a kicsi. A nagynak meg a kötelesség jutott.