Most mi lenne a helyes viselkedés tőlem? Anyásbalhé, kisbaba.
Várandós vagyok, mkét hete derült ki, hogy kislányunk lesz. (Első unoka lesz mindkét oldalról.)
Másnap anyósékhoz mentünk bejelenteni a dolgot. Mondom, kislány lesz és hogy Johanna vagy Krisztina, nekik melyik tetszik. Anyósom döbbenten néz rám meg a férjemre majd megszólal: NEM BAJ, MAJD A KÖVETKEZŐ FIÚ LESZ.
Tudni kell rólam, hogy elé érzékeny vagyok erre a témára (eleve utálom, ha valaki olyanokat mondd, hogy ne legyél koszos, mert a kislányoknak csinosnak kell lenni, meg ilyeneket, hogy ne én nyírjam a füvet, mert az egy férfi dolga stb, értitek). Meg hát a terhességi hormonok is közre játszottak, így se szó, se beszéd felálltam, kimentem a házból és bevágtam magam után az ajtót. A kocsiban meg megvártam a férjemet (aki 20 másodperc után ott is volt) és akkor már bőgtem, egészen hazáig.
Otthon felhívtam apósomat és elnézést kértem, kértem, hogy adja anyósomat is, hogy megbeszéljem vele, hogy ez engem miért zaklatott fel ennyire. Erre hallom, hogy anyósom a háttérben kijelenti, hogy ő egy ilyen hiszits, bunkó nőszeméllyel nem hajlandó beszélni, menjek oda és kérjek elnézést..
A férjem nagyon mérges az anyjára, nekem ad igazat. Én viszont elbizonytalanodtam. Anyósommal amúgy jóban vagyunk, nagyon szeretem és ő is engem, még sose vesztünk össze, egy rendes nő, nem az a sárkány típus.
Kérjek én elnézést? Azért a saját unokájáról beszélt, szerintem elég degradálóan. Mintha a kislányom kevesebbet érne, csak azért, mert nem pénisszel születik.
Szerintetek autózzak el én oda vagy várjak, amíg megérti, hogy mi volt a baj? (Nincs messze, 50 km.)
Sok a válasz, nem néztem végig.
"Erre hallom, hogy anyósom a háttérben kijelenti, hogy ő egy ilyen hiszits, bunkó nőszeméllyel..."
Itt egy ilyet látok, az ő.
Ha sikerrel túljutott volna a 8 elemin, tudhatná, hogy a születendő gyerek neme az nem az anya döntése, hanem az apai kromoszómák függvény.
Ha elérné a homo sapiens alsó határát, akkor - meg nőként - nem tartaná alacsonyabbra a nőket...
Ha emberileg több volna, mint egy nagy nulla, örülne a fia örömének.
Én meglepődnék, és örülnék, ha még meg is kérdeznének az unokám nevéről...
Ne csinálj te semmit.
A férjed meg derék ember.
Ha valaki esetleg kíváncsi: azóta kibékültünk. Megértette a leendő nagymama, hogy mi volt a bajom, én is megpróbáltam elfelejteni az egészet. Természetesen már most imádja a gyereket és ő is alig várja, hogy megszülessen! :)
Köszönöm a sok szép, rendes választ!
92es vagyok.Nem ertem miert lettem ennyire lepontozva, ahogy irtam vegul leulepedett a dolog.Orulok hogy kibekultetek es meg tudtatok beszelni, vegulis ez a lenyeg :-)
Sok sikert es egeszseget a babavarashoz!konnyu szulest es sok boldogsagot Nektek! :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!