A párotok anyukájának tartottatok anyáknapját?

Ha valaki köszönti, oké, de hogy valaki elvárja, az nem.

Olyan, mintha kierőszakolná, hogy "gondolj rám is anyaként".

Ha pedig szakít a pár (és nincs gyerek), akkor utána már nem köszöntik fel egymás szüleit, tehát nem is volt igazi kapcsolat, csak közvetett.

Neki nem én "tartok" anyák napját, hanem a saját gyerekei, azaz többek közt az én férjem. Elment hozzá, felköszöntötte, vitt neki virágot, vitte a két fiunkat is, ők is adtak virágot.

Én meg a sajátomat köszöntöttem fel a két gyerekkel együtt. Igaz, nála a férjem is ott volt, de csak azért, mert mentünk hozzá ebédre, mivel mást is ünnepeltünk (nekem a héten volt a szülinapom, anyukámnak meg a névnapja), emiatt mentünk hozzá ebédre. De nálunk mindenki a saját anyukáját (és nagymamáját) köszönti fel.

Én nem szoktam anyósnak anyáknapját tartani... illetve közvetlenül nem :)

Minden évben én szekálom a férjem, hogy vegyen neki virágot, magától sosem jut eszébe... de én nem szoktam őt köszönteni.

Kedves Kérdező!

Nem, ilyen helyzetben nem illik.

1.) Nem az édesanyád.

2.) Még csak házasok sem vagytok.

3.) Elég vicces és fura lenne, ha minden kis barátnője a fiúnak az anyját is felköszöntené.

#15: Márpedig ez erősen helyzetfüggő. Az én esetemben pl. illett, mert a párom anyja anyám helyett anyám. A papír léte vagy nem léte konkrétan semmit nem számít a szemünkben, attól még tartósan vagyunk együtt, nem úgy, mint a házaspárok zöme.

Mondjuk az igaz, hogy 2, sőt 5 és 10 év után sem köszöntöttem a párom édesanyját, de most már eléggé anyai szerepeket tölt be az életemben :) Mondta is már, hogy ő is annak érzi magát valahol :)

A párom a pótanyját nem köszöntötte, mert vele nem szoktunk telefonon beszélni, csak személyesen, de a szóban forgó személy speciel a már meghalt apjának az utolsó felesége, de aranyos nő s még nekem is családtag egy kicsit, karácsonykor kihagyhatatlan, hogy menjünk hozzájuk.

Úgyhogy az, hogy kinek mi minősül anyának, eléggé esetfüggő, nyilván nem várható el a felköszöntés, ha nem valódi vagy az embert felnevelő anyáról van szó, de bizonyos esetekben az ember azért érzi, hogy igenis illik felköszönteni.

15 vagyok.

18! Épp ezért írtam a másik két pontot! Abban minden benne van, legalábbis úgy éreztem :D