Anyós védőnő, de nem ad tanácsot már semmit? Elszúrtam?
Anyósom védőnő már 30 éve.
Megszületett a babánk, olyan szinten rám telepedett, hogy őrület volt. 3 óránként hivogatott, mennyit evett, mennyit kakil, mennyit aludt, mi, hogy, merre , meddig. Naponta átjött, az aurámba ült mikor szoptattam, folyamatosan kritizált, nem jól teszem cicire, nem jó a tejem, látja a színén, adjak tápszert inkább, stb. (Rz amúgy tiszta hülyeség volt, azóta is csak anyatejes, szépen gyarapszik)
Na ezt a terrort én egy nap eluntam, és megkértem legyn csak nagymama, mert megörjít a faggatással, a kéretlen tanácsokkal, utálom hogy a nyakamba liheg szoptatáskor.
Kicsit megsértödött, de aztán megbékélt, leszokott a napi 5 hívásról, ha meg szoptatok elvonulok másik szobába a babával, és így béke van.
Viszont azóta semmiben nem segít, ha tanácsot kérek tőle csak a vállát vonogatja, meg hümmög mindenre. Nemrég kezdtünk hozzátáplálni, és csak forgatja a szemét, de nem mondja mi nem tetszik.
Most akkor kész, elvágtam magam, mert megmondtam neki?
Szerintetek nem kellett volna szólni, inkább lenyelni? Tök normálisan kértem akkor meg, nem kiabáltam, nem voltam bunkó, csak elmondtam ami zavart...
Ö (túl) jót akart, neked nem kellett.
Megértette az álláspontodat, és most "csak" nagymama. Ez részéröl tökéletesen jogos és normális viselkedés.
Ha tanácsra van szükséged a gyerekkel kapcsolatban, akkor fordulj a védönöhöz - ö kellöen kivülálló, és objektív tanácsokat ad.
Ha az anyós adna tippeket, akkor megint csak megsértödnél ha nem értesz vele egyet, és megint rossz "anyós" lenne. Így, hogy kimarad ebböl, a családi békesség megmarad.
Leülni, megbeszélni. Elmondani, hogy a tanácsait szívesen megfogadod, ha elakadsz valamiben, szeretnél tőle kérdezni, és örülnél, ha ezt a nagymamával tudnád megbeszélni, nem egy idegennel. Ha ez így neki megfelel, hogy segít ha kell, de ha látja, hogy nincs szükség a beszólásaira, akkor hallgat, akkor nagyon örülnél, ha segítene.
Ha normális, akkor meg fogja érteni. Ha meg nem, akkor van védőnő elég az országban. :)
A "saját" védőnőt nem szeretem, huszonéves, fiatal kis particica, fingja nincs a gyerekekről.
De lehet legközelebb, mikor felmerül egy kérdésem, és hiába kérdezek, ott és akkor felhívom majd a csajt, és kérdezek tőle :D
Aztán ha megkérdi mit mondott, majd csak hümmögök, meg a vállamat vonogatom ;)
Én megértem a kérdezőt. Ez a passzív-agresszív stílus elég zavaró tud lenni. Egy sima nagymama is ad tanácsokat ha megkérik rá (meg anélkül is). Kicsit erősnek érzem, hogy nagyi számára csak az arcbaülés vagy a teljes elfordulás létezik, a kettő közti átmenet nem. Pedig a korrekt az elején is az lett volna, ha akkor ad tanácsot ha kérdezik.
Sajnos meg kell érteni, hogy egy nagymama számára a kisunoka legalább akkor izgalom, mint a szülőknek és érthető, hogy mint védőnő is ösztönösen pörög valaki. Én gyerekápoló vagyok, emiatt nekem is megvan a véleményem dolgokról és valóban nem egyszerű csak úgy magamban tartani.
Próbáljátok megbeszélni, már csak a gyerkőc érdekében is.
Ez a tipikus sértődős jellem.
Ha nem dirigálhat mindenben, akkor duzzogva elvonul.
Jól tetted, hogy megmondtad neki, mert akármennyire is segítőkész valaki, nem normális, hogy gyakorlatilag egy perced ne legyen mellette, meg hogy még azt is lesi, hogy szoptass.
Aki pedig tényleg segíteni akar, az nem csak akkor akar, ha mindenben az ő szava érvényesül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!