Ti ilyen esetben odaköltöznétek az anyóshoz?

Erre nem lehet értelmesen válaszolni, hiszen nem ismerünk titeket.

Én gond nélkül odaköltöznék. Egy próbát megér. Ha nem jön, be majd továbbállunk, de addig is spóroltunk pénzt.

Mi 5 évig laktunk az édesanyámmal a párommal ( vagyis nemi az anyósnál), nem ilyen jó körülmények között, hanem egy 2-1 fél szobás panelba, úgy, hogy nekünk volt egy külön szobánk, egy másik szobában ő, a félszobában pedig a tesóm.

Kb. 1 hónap alatt csiszolódtunk össze, utána semmi gond sem volt - mindenkinek volt saját élete, amelynek kis szelete volt a közös élet.

Az hogy mibe és mennyire szól bele, két dologtól függ: az ő személyiségétől és a tiétektől. Ha elég erős a kapcsolatotok és a személyiségetek, akkor nem lehet gond.

Abba is belegondolhatsz, hogy hány család a seggét verné a földhöz örömében egy ilyen lehetőség esetén!

Vehetsz magadnak házat - és lehet hogy a szomszédoddal rosszabbul jársz mint az anyóssal járnál.

"Most nem láttok bele annyira a másik életébe, mintha együtt laknátok (mégha külön lakásban is). Akkor sok olyan dolog lesz, amiről közös döntést kell hozni vagy rosszabb esetben ő hoz, mert az ő háza."

Miért látna bele jobban, mint egy társasházban látsz bele a szomszédok életében. Egy társasházban is kell közös döntést hozni a tulajdonosoknak. Milyen "rosszabb" eset lehet, amikor az anyós dönt valamiről? Nyilván nem akar a gyerekének rosszat, mert akkor nem ajánlotta volna fel a lehetőséget. Miről dönthet, ami nekik rossz?

"költözzünk oda, így nem kell a házra külön gyűjteni" vagyis örökre?

Amúgy a szüleim teljesen normális emberek, az anyósomék is. Jó volt velük a kapcsolatom, nem is éltünk együtt (csak egyetemig, 19 éves koromig ugye a szüleimmel). De: aztán szültem, és minden megváltozott. Mindkét szülőpárral teljesen tönkrement a kapcsolatunk a folyamatos szekálásunk miatt, a heti találkozók szép lassan 2, majd 3 hetes találkákká ritkultak, és a levegő megfagyott.

Nem tudhatod, mit hoz a jövő, gondolom, akartok gyereket, na, akkor majd az anyósod nagyi lesz és nem anyuka, kíváncsi leszek...:D

"sok esetben ilyenkor felhatalmazva érzi magát arra, hogy beleszóljon, átmenjen."

Igaz, de erre írtam előtte, hogy ehhez két fél kell. Egy aki csinálja, egy aki tűri.

De mindegy is,mert ez csak értelmetlen találgatás.

Ki kell próbálni, mert a "mi lenne ha" nem viszi előre a világot.

Nem olvastam a válaszokat, de semmilyen körülmények között nem költöznék oda anyósékhoz, sem vissza anyukámhoz, hacsak tényleg nincs más megoldás.

Nekem szükségem van az önállóságra, de persze mindenkinek más az igénye. Nekem az autonómia a legfontosabb.

hallottam már én is ilyet,hogy anyós milyen jófej.aztán odaköltözött az illető anyósékhoz. pár hónap alatt kiderült,hogy mégsem annyira.

én biztosan nem költöznék oda. bár nem vagyok rosszban vele, de előre látom,hogy rengeteg konfliktus lenne . szerintem nem éri meg a jó viszonyt feláldozni.

amúgy sem egészséges szerintem,hogyha több generáció együtt lakik.

"Igaz, de erre írtam előtte, hogy ehhez két fél kell. Egy aki csinálja, egy aki tűri."

Ez is igaz, de nem mindenkire lehet ráhúzni. Van, aki nem tűri és veszekszik, a másik meg azért is csinálja. No ilyenkor mi van? Marad a keserűség....