Mit tennétek ilyen helyzetben? Mit mondanátok a ferjeteknek? Hogyan viselkednétek az apóssal és a mostoha anyóssal?

Férjem édesanyja már kiskorában meghalt, édesapja egyedül nevelte fel. Miután már elköltözött otthonról megismerkedett egy szintén özvegy asszonnyal, összeköltöztek, összeházasodtak. Engem soha nem csípett egyikük sem, férjemet sem különösebben az "anyós", volt már próbálkozása, hogy összeugrassza apósomat a férjemmel. Szemtől szembe mézes-mazasak. De ami most kiderült, ez mindenen túlmegy. Férjem hallotta egy beszélgetésüket, amiben negyed órán át minket szidtak és engem gúnyoltak. Kezdve onnantól, hogy szerintük minket csak a pénz érdekel, a lányunkra nem vigyázunk, borzalmas szülők vagyunk. De elhangzott olyan is, hogy egy régóta húzódó betegségemnek csak én vagyok az oka, gúnyolódtak a tüneteken, és anyósom szájából elhangzott az is, hogy megkérdezi tőlem, hogyan érzem magam, miért voltam megint kórházban, de nem érdekli a válasz, hidegen hagyja mi lesz velem, csak a kényeskedésem miatt kerülök úgyis be és reméli a sok hisztit megunja az orvosom és kipakol (nőgyógyászati a probléma). Apósom pedig helyeselt mindenre. Én szívem szerint nem állnék szóba velük, de nyilván a férjem miatt nem tehetem meg. Jön a húsvét. Semmi kedvem nincs hallgatni a bájcsevegésük. Így azt mondtam, hogy jöhetnek, beszelhetnek a férjemmel, unokázhatnak, de én nem vagyok hajlandó egy légtérben lenni velük. Ti is így tennétek? Férjem sem szívesen látja őket, de mégiscsak felnevelte az édesapja egyedül, tisztességesen. De közben meg így beszélnek rólam.