Mit lehet kezdeni a férjem szüleivel, akik őt istenítik, és mindenkit hozzá hasonlítanak? Bővebben lent.

Alapvetően nincs rossz kapcsolatom a férjem szüleivel. Azt tudni kell a férjemről, hogy orvos, sokra vitte, nagyon okos, tény, hogy mindig kiemelkedő volt a teljesítménye, legyen az tanulás vagy munka. A szülei joggal büszkék rá, de már túlzásba viszik. A férjemnek van például egy öccse, akit semmibe vesznek, mert ő "csak" sportban volt kiemelkedő a suliban és "csak" tanár lett belőle. Az semmi!

Az már azóta alap, mióta ismerem őket, hogy minden családi összejövetelen végighallgatjuk, hogy a férjem mekkora zseni, az volt mindig is, felemlegetik az összes iskolai eredményét (az öccse sporteredményei smafu).

De már van 2 kislányunk (3 éves és egy 3 hónapos), és most ők vannak soron az összehasonlítgatásban. Amikor a lányom még nem beszélt: "jaj, hát ez rosszat jelent, XY (a férjem) már kerek egész mondatokban beszélt ennyi idősen!" és hasonló károgások.

A legutóbb akkor szakadt el a cérna, amikor anyósom közölte a gyerekeim képességeire célozva, hogy bezzeg XY 4 hetesen meg tudta mutatni a nagyija szemüvegét ha megkérték rá, és különben is csodagyerek volt, csak azért nem lett akadémikus, mert nem akart, a mi gyerekeink ezt a szintet nem tudják megközelíteni, de nincs semmi baj, elég, ha ÁTLAGOSAK. Ez egyébként onnan indult, hogy a 3 éves lányom rajzolt egy korának teljesen megfelelő rajzot, de a férjem persze 2,5 évesen már komplett kivehető emberrajzokat készített. Ahelyett, hogy örültek volna a rajzának, ezt vágták a fejemhez, persze a gyerek előtt.

Erre bennem elpattant valami, és rávilágítottam arra, hogy a 3 éves gyerek már most beérte az apját, mert a férjem 32 évesen is ugyanazon a színvonalon rajzol, mint egy 3 éves.

Na, erre iszonyúan dühösek lettek, közölték, hogy XY teljesítményét soha senki nem fogja überelni. Fogtam a gyerekeket, és eljöttünk.

Itthon elmondtam a férjemnek, jól felhúzta magát, fel akarta hívni az anyját egyből, de nem hagytam, nem akartam karácsony előtt még több konfliktust.

Hogyan lehetne ezt kezelni? Nem akarok haragot tartani, mert egyébként ezen kívül nem volt velük konfliktusunk soha, a lányom imádja őket. Viszont nem akarom, hogy a gyerekeim is úgy nőjenek fel, mint a sógorom, folyton XY árnyékában, hozzá hasonlíttatva.