Hogyan békítsem meg az anyósomat? Mit rontottunk/rontottam el?

A 14-es folytatasa:

ha egy adott problemat nem akarunk (meg)latni, az attol meg ott van. Nem arrol van szo, hogy egy ragalom valos vagy kitalalt. Alapvetöen arrol van szo, hogy egy hazasparnak joga van a MAGANELETRE. Kutyaval, macskaval. Krokodillal, elefanttal. NEM KELL magyarazkodni. Senkinek.

#13: Igazad van, afölött átsiklottam, bevallom, a gyk-t néha nem a leggondosabban olvasom, pedig igyekszem. Ha rendesen olvastam volna, nekem is már a válásnál jött volna az enyhén vörös köd (empatikus ember vagyok, hiába idegenekről van szó, nem szeretem az ilyet, amikor az egyik az ártatlan családtagját bántja, ilyenkor kinyílik a virtuális bicska a zsebemben).

Egy másik hozzászólásra reagálva: csak mert az állat kevesebbet ér, mint a család emberi tagjai, attól még élőlény, akiért felelősséggel tartozunk. Gondoskodni kell róla. Akár azon az áron is, hogy kicsit később lát minket egy rokon, aki, ha nagyon látni akarna, akár el is jöhetne...

Sajnos sokat elmond az anyósod érzelmi intelligenciájáról meg konfliktus kezelő képességéről, hogy válást emleget meg sintérrel fenyegetőzik, ahelyett, hogy némi kompromisszumkészséget mutatna, és megpróbálna alkalmazkodni a helyzethez.

Ha először rábólintott arra, hogy vigyétek a kölyökkutyát, nyilván nem megoldhatatlan a számára. Miután ő táncolt vissza, felajánlottátok, hogy jöjjenek akkor kivételesen ők látogatóba - az sem volt jó.

Szerintem nem a család elé helyzeted fontossági sorrendben a kutyát, hanem úgy szerettél volna a családdal tölteni pár napot, hogy közben arról a kölyökkutyáról is megfelelően gondoskodsz, akiért felelősséget vállaltatok, anélkül, hogy ez másoktól túl nagy áldozatot követelne.

Volt két lehetséges megoldás, mind a kettőre az anyósod mondott nemet, szóval ha én lennék ilyen helyzetben, részemről lezártnak tekintetném a kérdést, és akkor beszélnék vele legközelebb, amikor bocsánatot kért a viselkedése, indulatos kirohanása miatt, de természetesen az rendben lenne részemről, hogy a férjem náluk legyen, ameddig szeretne, én meg pihennék otthon egy kicsit az ünnepek előtt, illetve készülődnék a karácsonyra.

hagyd a fenébe...

neked lett volna megoldásod, de az neki nem elfogadható... ha élezni akarnátok a dolgot (de ne), akkor persze mondhatnád, hogy örüljön hogy nem kell egy ilyen életképtelennel tölteni a Karácsonyt.

Az a jó, hogy a Szentestén kettesben ünnepeltek.

Nem kell kizárni a kertes házban sem a kutyusokat, megoldhatnátok hogy egy zárt helyiségbe be tudjanak jutni, ahol legalább melegebb van, pl. garázs, fészer, előszoba, stb.

Én sem örömmel hagynám kint éjjel a hidegben őket, de ez szerintem elfogadható megoldás 1-2 napra.

Olyan ismerősötök pedig egész biztosan van a közelben, aki meg tudja etetni őket, pár napon át. Nem feltétlen szomszéd, hanem közelben élő barátok, családtagok pl.

Az anyósod egy bunkó, és biztos nem kérnék tőle bocsánatot, de a kutya elhelyezésén azért elgondolkodnék mégegyszer. Én nagyon szeretem az állatokat (több macskánk, hüllőink vannak), de ennek ellenére nekem is iszonyatosan rosszul esne, ha a házikedvenc miatt nem látogatna meg a testvérem pl. vagy akárki karácsonykor...ez azért durva.