Felnőtt gyerekek szülei! Hogy élitek meg azt, ha a felnőtt gyereketek nem olyan párt választ, amilyet elképzeltetek mellé?

Szerintem, a szülők, főleg az anyák elég jó közelítéssel el tudják képzelni, hogy milyen pér NEM lesz jó a gyerekük mellé. Aztán az adódó jelöltekben megpróbálják a jót keresni, de van úgy, hogy a lényeges dolgok hiányoznak. Végülis az anyák-apák látták, hogy a gyerekeik amíg fölnöttek, hogyan lettek olyanok, amilyenek. Ismerik a családtagokat is, látják, hogy kire mennyire, hogyan ütött a gyerekük, és hogy azoknak milyen pérok mellett hogyan alakult az életük.

Szerintem a fizikai tulajdonságok nem nagyon számítanak, bár elképzelhető, hogy másnak az is számít.

Viszont szerintem, a szülőnek kutya kötelessége kérés nélkül megmondani, amikor úgy látja, hogy a gyereke nem magához való párral kezd kapcsolatot. Időben, amikor még a gyerek képes tárgyilagos lenni.

utolsó... aha.... szóval a szülő jobban tudja, mint a gyerek saját maga?? És amikor már 10-20 éve leéltek együtt , és minden ok, a szülő meg még mindig csak fújja, hogy nem jó?? nem fals ez egy kicsit??

A szülő "csak" szülő. Nem rendelkezik a ggereke tapasztalataival, érzéseivel, életével. A gyerekek pedig nemcsak a szülőktől tanulnak, nemcsak velük vannak egész életükben míg felnőnek. Honnan a fenéből tudná a szülő ki passzol a gyerekéhez??? nem ovodásokról van szó, hanem felnőtt emberekről saját élettel...

Szerintem a szülőnek kutya kötelessége elfogadni bárkit választ a gyereke. Nem a szülő kell vele éljen. És nem az ő életéről van szó. Jobb családokban így szokás.

21.22

Én nem arról írtam, hogy ki "passzol" a gyerekhez, hanem azt, hogy ki nyilvánvalóan nem.

Ha a szülő nem szól, a gyerek joggal kéri számon, hogy miért nem szólt.

Nem tetszik ez a divatosan használt "saját" élete kifejezés sem; saját ez, saját az. Igazából lakatlan szigeten élnénk,vagy mi? Nem is szólva arról, hogy hány ember éli úgy a "saját" életét, hogy teljesen kiszolgáltatja magát a párjának, és föl sem ismeri, hogy mi történik, annyira hozzászokik idővel.

Nem olyan egyszerű ez a gyakorlatban.

"Ha a szülő nem szól, a gyerek joggal kéri számon, hogy miért nem szólt."

Azért, fiam/lányom, mert ez a te életed, neked kell majd vele együtt élned, nem nekem.

És mivel te felnőtt vagy, ennek a döntésnek a felelősségét ne akard rám kenni, hanem vállald föl magad!

Én ezt válaszolnám!

10.07.

A baj az, hogy hiába másnak az élete; akár gyerek, akár szülő, akár barát; azért nekünk fáj az ő hibája, nem?

És ha én látom, nem tarthatom meg magamnak. Akarom én évek múlva magamnak a lelkiismeretfurdalást, hogy már sokkal előbb kellett volna szólnom? Nem. Inkább vállalom ma a konfliktust.

És ez más, a gyereknek káros dologra is vonatkozik. A szélesebb, több élettapasztalat kötelez.

És nálad van a bölcsek köve, hogy előre tudd, hogy ők nem illenek össze és boldogtalanok lesznek?

Rengeteg szülő teszi tönkre gyereke életét, hogy ő biztos benne, hogy jobban tudja, milyen párt vagy milyen pályát kell választania a gyerekének, hogyan kell élnie stb. Itt a GYK-n is valóságos rémtörténeteket lehet olvasni olyan szülőkről, akik merő jószándékkal teszik tönkre gyerekük életét.

Normális esetben a nevelésed a garancia arra, hogy a gyereked nagyon rosszul nem választ.

De mi a választás? Neki is joga van a tévedéseihez. Az, hogy jár egy évig egy partnerrel, nem jelenti azt, hogy sosem fog rájönni, miért nem illik hozzá az a partner. És ebből a tévedésből rengeteg tapasztalatot tanulhat. Az élettapasztalatot magunknak kell megszerezni! Az nem élettapasztalat, hogy anyukám megmondta és én engedelmeskedem!

17.20.

A nevelés semmire nem garancia. Mint ahogy semmi másra az életben nincs garancia. Persze van, a változásra.

A pszichológia mindent felülír. tanulmányokaz jelentetnek meg, könyveket írnak részletekbe menő útmutatással, hogy hogyan kell az élet minden területén manipulálni különböző személyiségű embereket.

Vannak ilyen könyvek nők-férfiak bepányvázására is.

Az egyetlen dolog, ami miatt sikeresek ezek a praktikák, az az emberek - család, barátok, munkatársak- egymástól való elszigeteltsége.

Hogy azt mondjuk, mindenki élje a saját életét, a saját hibáival. Hogy már magunk is keverjük a fogalmakat.

Ebből élnek jól meg a pszichológusok.

Amit eddig írtál, nekem abból az jön le, hogy te próbálnád (vagy próbálod, vagy próbáltad) manipulálni a gyerekedet az általad helyesnek vélt dolgok érdekében.

És hogy teljesen vak vagy mások érveire, csak a magadét tudod elfogadni.

Ez már önmagában erős kételyeket ébreszt bennem, hogy jót tennél-e (tettél-e) a gyerekeddel.

Mindenesetre én hálát adok az égieknek, hogy nem olyan szüleim vannak, mint te, 48%-os!

Goldmund, Goldmund, mennyire nincs igazad.

Engem próbáltak manipulálni, évekkel később derült ki, hogy hogyan.