Mindent utál és mindent/mindenkit szid, hogy lehet túlélni?
A barátom apukájáról van szó. 1éve ismerem és valami hihetetlen negatív ember! Olyannyira, hogy lassan én is megutálom őt, pedig én nagyon pozitív, vidám ember vagyok.
A következők miatt (hosszú lesz):
- cukorbeteg, csak a kötelező vizsgálatokra állítja be a cukorját, otthon csak csoki, péksüti, kóla, pörkölt-tészták. Nekem PCO-m van, IR nélkül, de óvatosságra intett a doki, tartom a diétát(közösségben nagyon keveset eszek amit esetleg nem is lehetne stb.), mozgok. Anyukája mindig mondja, hogy egy-két napra igazán abbahagyhatom... (amikor náluk vagyok vagy közös családi ebéden vagyunk) Apukája meg mondja hogy én cukros vagyok, nem finnyáskodok, eszek rendesen, ezek a betegségek csak riogatásnak vannak (lövi amúgy az inzulin) és mégis itt vagyok!
- szemüveges vagyok, én nagyon szeretem amúgy, nem korlátoz semmiben, jól látok így. Apukája rosszul lát (vezet, de van hogy nem látja rendesen a táblákat, szólni kell neki, hogy jön valaki) de szidja az orvosokat, hogy minek akarják elküldeni vizsgálatokra. ÉS a következőképpen szidja a szemüvegeseket: egy pápaszemes kis g*cinek se adnék jogsit, az orrukig nem lát a krv anyja!
Én egyébként a következő hónapban kezdem a jogsit... egy autóban is ültünk egyszer, amikor ezt mondta.
- fogorvoshoz jártam, leszedték a fogkövem, aztán volt egy fehérítés is, végre mosolygok. Nagymama megdicsérte, erre apukája elkezdte szidni a dolgokat, hogy ő akkor se menne fogorvoshoz, ha lelőnék (anyukája noszogatja, mert 15 lyukas foga van, a legtöbb elöl és nagy lyukak) neki ne túrjon senki a szájában stb.
- mindenből akkor gondot csinál, hogy mi is égünk, ha úgy van! Például: elvittük vásárolni őt, valami új fajta kajajegyet kaptak és a nagy áruházban a tanuló pénztáros segítséget kért, hogy elfogadhatják-e, nincs kint a papíron, pont jött az főpénztáros, ő segített. Mondta hogy először csak egy valamin próbálják ki inkább, ne a teli kosár után derüljön ki és legyen gond. Sikerült, 3perc volt az egész utána. Mégis panaszkönyvet kért, hogy őt le akarták pattintani, nem fogadták el(!!!) ő soha többé nem jön ide. Egész úton hazafelé ezt szidta.
De ez mindenre érvényes, kaját rendelünk és 20perc múlva nincs még itt, akkor ő már nem veszi át, elhordja mindennek a futárt.
Az utóbbi időben én pedig egyszerűen képtelenné váltam vele egy légtérben lenni, ha ott vagyok, mindig átjön beszélgetni, szidni valamit! Eddig heti 3-4 napot voltam náluk, de most annyira nem akarok menni! A barátom szerint csak rigolyás. Egyébként 47 éves!
válasza:Szia, az èn apám is pont ilyen, negatív, mindenkit mocskol, káromkodik, minden rossz, mindig mindenèrt mád a hibás.
Idővel sajnos csak rosszabb lesz! Èn próbáltam vele beszélni, de szerintem meg se hallja :( Mi már elkerüljük, de ìgy minket is szid, mert "doha
válasza: válasza:Én ezt sokáig nem tűrném. Rigolyás vagy sem, ezt a stílust, főleg úgy, hogy neked már görcsöt okoz, nem viselném sokáig. Alkalmaznám az "amilyen a mosdó, olyan a törölköző" elvet. Vagyis egy-egy ilyen szidalomáradat után úgy nagy bátorságot vennék és ugyanolyan stílusban, ahogy ő szidott másokat, úgy elhordanám, ahogy még valószínűleg soha nem tapasztalta. Elregélném neki kimérten, hogy milyen ember ő, szidnám a stílusát, a neveletlenségét, a faragatlanságát, mindent, ami csak eszembe jut, megjegyezvén, hogy ha ő lehet ilyen para..t, akkor ne vegye zokon mástól. Talán egy fél pillanatra sikerül meghökkenteni. Amúgy - szerintem - leginkább a barátod dolga lenne leállítani és jól kiosztani, hogy vegyen vissza.
Valószínűleg sokra nem lehet ezzel sem jutni, de arra biztosan jó lenne, hogy amikor a közelében vagy, kicsit jobban visszafogná magát.
Egyéb esetben pedig az elviselhetetlenségre hivatkozva egyszerűen nem találkoznék vele többet, erre nekem semmi szükségem nem lenne.
válasza:Megértünk kérdező... az tényleg szomorú. ha 47 évesen valaki már itt tart (60F vagyok).
Az én apám is ilyen volt, én mégse lettem ilyen, - bár kellett rá ügyelnem.
A párod azon túl, hogy elhessegeti a problémát, azért érzékeli, hogy ez nagyon nem normális dolog?
Az apjával nem tudsz mit kezdeni, nem is a dolgod, de azért figyeld a párod, nem genetikailag, de átöröklődhetnek ezek a viselkedések.
válasza:Az én férjem szülei alapvetően úgy állnak az élethez, hogy az teher és nyűg. Ha Karácsony van és fát állítanak, akkor azt akkora fájdalommal teszik, mintha éppen 500 km legyaloglása előtt állnának. Totál negatívan állnak mindenhez, nekik is vannak hülye megjegyzéseik, na meg abszolút köszönőviszonyban sincs az értékrendünk.
Én nem is igazán járok át hozzájuk, mert csak lehúznak totál, így akkor megyek csak ha muszáj. Ahogy észrevettem én sem hiányzom nekik, nekem sem ők, úgyhogy távolról szépen megtűrjük egymást,és havi 1-2 órát jópofizunk.
A barátom szereti az apját, néha szidja, hogy ilyen hülye, de nem száll vele szembe.
Ha az én apám lenne ilyen, már helyre lenne téve az tuti, sajnos ha én megutálok valakit annak nem sok jó jut utána, már kiskoromba is nekimentem azoknak az embereknek, akik nem tudtak viselkedni. :D Érik.
Fel is vetette barátom hogy költözzek oda!!
Egyszerűen vagy tartsa meg magának, vagy válasszon megfelelő stílust és oldalt (ne 10percenként váltogassa az álláspontját).
válasza:Ne költözz oda! A barátos azért eléggé érdekes alak.
Amúgy nem szidni kell, meg nekimenni... el kell menni mellette.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!