Miert nem bírja elviselni anyámat? Megoldás?

Bármi is történt, Ez így nem maradhat.Engem is sokat bántott anyósom, de karácsonykor,névnap és szülinapkor meglátogatom,köszöntöm.Más alkalommal csak a férjem megy,néha viszi magával a kisfiunkat is.Semmi kifogásom ellene.A férjemnek édesanyja, a fiamnak a nagymamája.A férjemet még noszogatni is szoktam,hogy legalább hetente egyszer hívja fel telefonon is.

Szóval az nem normális,hogy hisztizik,ha Te mész,telefonálsz.De ne engedd,hogy a párod ellen hangoljanak a szüleid.1-2 alkalmat ő is kibírhatna,hacsak nem mérgesedett el annyira a viszony.Viszont olyankor 1-2 óránál ne legyetek tovább,ne élj vissza a párod türelmével.Beszéljétek meg,kössetek kompromisszumot.

Én se szeretem. Mi nem együtt laktunk, de szomszédok voltunk egy ideig. A férjem előtt soha, de mikor nem látta nagyon szemét volt. Az az egy szerencsém van, hogy a férjem tudja milyen az anyja, így nem csodálja, hogy nem vagyok rá kíváncsi, hiába teszi az agyát, hogy ő aztán nem érti miért nem járok hozzá.

Amúgy a hisztije valószínűleg abból fakad, hogy fél attól, hogy anyádnak kifogásai vannak ellene és tele fogja beszélni a fejed, mikor ott vagy. Nem egy okos dolog a részéről ezt így előadni, de én erre mérget vennék, hogy így érez.

"Mègha rá is bólintok hogy csak nagy ritkán keljen eljönnie hozzánt"

Már elnézést, de mi az, hogy "kell" mennie, meg mi az, hogy te esetleg ezt engedélyezed? A barátnőd egy felnőtt ember, oda megy, ahova akar és oda nem megy, ahova nem akar, nem kell engedélyt kérnie erre tőled! Mégis hogy képzeled, hogy ha egyszerűen utál ott lenni, és akkor is mennie kelljen? Mire fel? Minek? Élete első húsz+x évét leélte úgy, hogy azt se tudta az anyád kicsoda, most mit kell rákényszeríteni a barátkozást? Tudod ez a legidegesítőbb az egészben, mert ha nem bírja, de nem kell hozzá jó pofát vágnia, akkor nem lenne annyi gond, de ha ráerőszakolod, akkor csak egyre jobban fogja utálni. Felnőtt ember, hadd döntse már el, hogy akar-e közeledni hozzá vagy sem. Te egyedül nem tudod tartani a kapcsolatot anyáddal? Vagy mi a szar? Meg mi az, hogy jaj mit mond anyádnak? Képes lennél azért belekényszeríteni a barátnődet a jópofizásba valakivel, akit egyszerűen nem szeret, mert felnőtt férfi létedre annyira töketlen vagy, hogy képtelen vagy anyádnak, annyit mondani, hogy más dolga volt stb. Egyszerűen témát váltasz és ennyi. Mi ezen akkora dolog? Ha meg erőlteti, akkor közlöd vele, hogy te vagy a gyereke, foglalkozzon veled, a barátnődre minek akar akaszkodni? (És ez így is van.)

Érdekes a lányos szülőknek nincs ilyen mániája, az én anyámék sose várták el, hogy a férjem is tiszteletét tegye náluk. Minek? Hadd lássák a szomszédok, hogy látogatja őket? Ha van kedve jön, ha nem nem, ennyi. Én vagyok a gyerekük, a férjem nem tartozik nekik semmiféle látogatással meg barátkozással és ezt úgy mondjuk, hogy még ki is jönnek egymással.

"Anyunak nehèz feldolgozni hogy màsik "nő" van màr mellettem 30 èv után. Pàromnak meg talàn azt hogy anyu mèg mindig rendezgetni akar. Kicsit meg is èrtem. De nem tudom. Mièrt kell ennyire utàlnia."

Na hát ezért, amit itt leírtál. Ezt nem kicsit kellene megértened, hanem maximálisan fel kéne fogni és tenni azért, hogy ez ne így legyen. Ugyanis, ha egy férfi lehorgonyzik egy nő mellett (írhatnál ellenkezőleg is, de most így a jó), akkor az a nő a legfontosabb. Hozzá megy haza, vele tervezik az életüket, a programjaikat, vele terveznek majd gyereket stb.stb. Az anyukának pedig ezt el kell fogadnia, hogy már nem ő mos, főz a fiára, hanem egy másik nő, aki a társa. Ha ezt nem fogadja el, akkor teljesen természetesnek érzem, hogy a párod nem kedveli anyukád. Azt is el kellene fogadja anyukád, hogy a pároddal ti ketten rendezitek az életeteket és nem ő. Azt is elhiszem, hogy ez sem tetszik a párodnak, szerintem nincs olyan ember, akinek tetszene az, ha más valaki próbálja élni az életét. Azt viszont a barátnődben nem értem, hogy ha te felhívod anyukád vagy elmész hozzá, miért hisztizik. Bár igaz, ehhez hozzá tartozik az, hogy megtudjuk, milyen gyakran mész anyukádhoz. Ha a közösen töltött időt rövidíted ezzel és ez folyamatos, akkor ezt is meg tudom érteni, de erről nem írtál.

Engem ilyen történet hallatán mindig az érdekelne, hogy vajon hogyan került össze a a pár. Hogy hogyan alakult úgy, hogy a férfi pont olyan párt választott, amilyet.

Mi volt, amikor a jövendőbelije családjával még komoly kötődés nélkül , találkoztak?

Mi volt, amig a szülőkkel laktak? Egy év az elég sok.

Mi van a másik szülőkkel?

Lehet, hogy a "hiszti" túlzás, mint kifejezés, ki tudja.