Nem bírom elviselni anyámat. Hogyan tudnék elszabadulni tőle? 17/L

Nyár végén leszek 18, amit már nagyon várok viszont ötletem sincs, hogy hogyan kellene elkezdenem a saját életemet. Nyilván 0 anyagi helyzettel, még gimisként egy darabig még muszáj a szülő házban laknom, amit viszont egyre nehezebben bírok anyám miatt. A helyzet az, hogy van egy húgom, aki most kiskamasz. A születése óta anyám pici szeme fénye, a tökéletes, az ártatlan..én meg a rossz, a gonosz, stb. Ég és föld vagyunk a húgommal. Ő a belevaló, a társaság középpontja, a hangos, a visítozós, én meg mindig is a háttérben szerettem maradni és inkább megfigyeltem, mint belevetettem magam a dolgokba. Nem érdekelnek a bulik, a piálás, semmi ilyesmi. Őt nagyon is fogják, ez már tisztán látszik. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a család gyakorlatilag 2 pólusra szakadt. Van anyám meg a hülye húgom meg vagyok én. Apám nem igazán törődik az ilyen balhékkal, amik köztünk vannak anyámmal. Anyámnak lételeme a balhézás, az ordítozás mindig és mindenhol. Már a hangjától is rosszul vagyok sajnos ott tartunk, de már elég régóta. Normális hangnem egyszerűen nem tud beszélni, csak vinnyog vagy ordibál legtöbbször.

Szörnyű a kapcsolatunk. Eszembe nem jutna hozzá fordulni, ha esetleg valami kérdésem vagy gondom lenne, pedig van elég mostanában, de ő lenne az utolsó, akivel megosztanám ezeket. Kb. 3 éve kezdett el olyan jelzőket használni rám, hogy el sem hiszem, hogy egy anya hogy mondhat ilyeneket a gyerekére. A dagadt disznó, undorító, hányadék, beteg idióta és efféle jelzők teljesen normálisak voltak nála. Ledobtam 10 kg-t, ugyanúgy piszkál, holott semmi oka nem lenne rá. Azt észre sem veszi, ha a húgom, aki persze látja, hogy mindig neki ad igazat, elkezd ütögetni meg lökdösni. Hogyha meg visszalökök (fél fejjel alacsonyabb nálam), akkor meg le vagyok ordítva, hogy hogy lehetek ekkora beteg állat, hogy meglököm (!). És persze mondhatok akármit, hogy mi hogy volt, baromira nem érdekli. Akármi van, én vagyok a rossz.

Pl. ma is mostam egy almát a konyhában, erre elkezd visítani, hogy húzzak már el a francba, mert útban vagyok és idegestem. Meg sem szólaltam, még csak útban sem voltam, egy rohadt almát mostam meg a csapnál.

Aztán kivettem az epret a hűtőből, jött a húgom és egy egyszerű mozdulattal megpróbálta kikapni a kezemből az eprestálat, mondván, hogy ő akar epret enni. Én csak néztem. Persze nem szedte ki a kezemből, mert nem hagytam, már azért is le lettem ordítva. Aztán pucoltam magamnak pár szemet, majd visszaraktam a dobozt a hűtőbe. Erre megint megkaptam mekkora bunkó paraszt vagyok, hogy a húgomnak nem pucoltam meg. Mondom, hogy talán azért, mert az előbb vágott gyomorszájon a fürdőszobában teljesen ok nélkül (akkor löktem meg és ordított le anyám) + az előbb is szemétkedett, mint mindig..Mégis miért szolgáljam ki?

Na, erre aztán így 30 percen belül 5x-re lecseszett, hogy mekkora egy trampli bunkó vagyok és betegesen viselkedem..

Nos, ezek után én nem fogok még évekig egy levegőt szívni vele, ki van zárva. De fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Mondta, hogy ne fenyegetőzzek azzal, hogy elhúzok 3 hónap múlva, hanem fogjam a kutyáimat meg a nyulaimat és minél előbb tűnjek el.

Szóval, elég volt az anyámból meg a hülye ivadékából, ki akarok innen törni.